Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Előszó
kívánkozott az ifjúkori, kudarcokat is tartogató rövid pályaszakasz, a nagybányai képrombolás eszmei gyökereinek vizsgálata, illetve töredékes képi maradványainak szemléletes restaurátori értelmezése - mindkét esetben alkotás-lélektani tanulságokkal. így merült fel az a kérdés, hogy Csók önkorrekciói, saját kezű replikái, témaváltozatai hogyan viszonyulnak az eredetiség és a másolás, a kópia, a variánsok és kreatív átfordítások ismert elméleteihez, s hogy a mediális művészeti színterek és piaci hálózatok hogyan is segítik ezek mozgását, áramlását. Csók kitekintése a Bibliára, a Kelet misztikus világára, buddhista nézetei és japonizmusa ebben a megközelítésben nemcsak életrajzi vagy személyiségfejlődési adalékok, hanem formaadó, motívumalkotó, gyakran jelképteremtő tényezők: művei egy részének és orientális gyűjteményének mai értelmezésünket is segítő kódjai. A népi kultúra tárgyi világát, a vidék zsánerbe öntött környezetrajzát, folklóreseményeit, vallásosságát, illetve mindezek szimbólumvilággá történő átlényegülését Csók művészetében a néprajztudomány és a mára mind tágabb körben folyó nemzetdiskurzusok antropológiai alapvetése segítették hitelesen megvilágítani. A Csók által (el)követett „hollandizmus" divatjának műkereskedelmi csábítása viszont inkább művészetszociológiái problémának bizonyult, akárcsak a két háború közötti időszak művészeti életének érzékeny rajza, illetve művészünk helyének kijelölése az egyes csoportosulásokban. A festő időskori „megkísértetésének" rövid története - alkalmazkodása a pártállami elvárásokhoz - olyan életrajzi epizód a kötetben, amely csak az 1945 utáni évek ideológiatörténetéből volt elfogulatlanul kibontható. Az önéletírás és az életút párhuzamos vizsgálatával pedig - most először - az emlékiratszerző Csók István is elemző-értékelő feldolgozást nyert a tanulmánykötetben, hogy immár művészettörténeti példán is megtapasztalhassuk az én-konstruálás művészkultuszból táplálkozó irodalmi technikáját. A kiterjedt Csók-recepció „végállomásaként" ezúttal plakátművészek is megszólalhattak; alkotásaik révén képet kaphatunk a propagálás és a vizuális bevésés kettős feladatáról. Az olvasó tehát többfunkciós összefoglaló kiadványt tart a kezében, amely 14 kisebb-nagyobb fejezetben tárgyalja Csók István munkásságát. Ezek - hasonlóan a székesfehérvári és a balatonfüredi bemutatkozáshoz - tematikus elrendezésűek. A fejezetcímek után a két kiállításon szereplő 130 db Csók-alkotás egész oldalas reprodukciói láthatók, ezt követik az adott fejezetcímhez sorolt tanulmányok. így a kiadvány valójában két műfajt ötvöz, hiszen tanulmánykötet és album együttvéve. Külön érdeklődésre tarthat számot, hogy megjelennek benne Csók keleti és néprajzi tárgygyűjteményének jegyzékei és műtárgyfotói. E gyűjtemény jelentőségét - a tárgyak önmagukban való szépségén túl - az adja, hogy egyes darabjai a művész számos alkotásán dekoratív elemként, vagy szimbolikus üzeneteket hordozva tűnnek fel. A kiállítások egyik fontos szakmai eredménye volt, hogy a kurátoroké darabokat felkutatták, és tartós adósságot leróva, művészettörténeti elemzés tárgyaivá tették. Igazi kuriózum továbbá, hogy itt lát napvilágot Csók mindezidáig kiadatlan visszaemlékezése ifjúkori éveire. A kötet tartalmazza a tanulmányok angol nyelvű összefoglalását, a festő bemutatott műveinek katalógusát és kiállításainak jegyzékét, valamint egy válogatott irodalomjegyzéket. A kötet létrejöttén támogatók, gyűjtők, kollégák sokasága munkálkodott, akiket ezért a legnagyobb köszönet illet meg. Művészetkedvelő olvasóinkkal együtt fogadják jó szívvel Csók István pályájának gazdagon illusztrált és sokoldalúan megvilágított keresztmetszetét - napjaink lehetséges interpretációs kísérleteit. Magyarázat a képek számozásához Kötetünkben a székesfehérvári és balatonfüredi Csók István-kiállításokon bemutatott alkotások kettős számozással szerepelnek. A műveket tematikus csoportosításban mutatjuk be. Szükségesnek tartottuk azonban a művek kronologikus közlését is, ezért a kiállításokon bemutatott alkotások adatolt műtárgyjegyzékét időrendbe szedtük (Id. Adattár). A „kát." jelölés után álló sorszám a tematikus, míg a szögletes zárójelben megjelenő szám a kronologikus sorrend szerinti sorszám. Az egyes tanulmányokhoz kapcsolódó illusztrációk számozása utal a tanulmány sorszámára (római szám) és azon belül sorszámozódik. Budapest, 2013. november 26. Király Erzsébet
