Lukács László: 1948–49 jeles napjai a néphagyományban. – Szent István Király Múzeum közleményei: A. sorozat 35. (1998)

6 dalomban, a múzeumok adattáraiban található Fejér megyei 1848-as hagyományanyagot, majd a kérdőívvel számos településen (Pákozd, Sukoró, Sárkeresztes, Soponya, Kálóz, Igar, Balatonbozsok, Enying, Mezőszentgyörgy, Dég, Mezőkomárom, Csákvár, Csákberény, Mór) helyszíni adatgyűjtést végeztünk. Könyvem e kutatások egyik eredménye. Az 1998-as jubileumi évben az 1848-as néphagyományokról több előadást is tartottam: Székesfehérváron a Budai úti új református templomban, Veszprémben a Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Területi Bizottsága székházában, Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia Nagytermében, Karcagon a XXVI. Országos Honismereti Akadémián, Gárdonyban a XXIII. Fejér Megyei Ifjúsági Honismereti Táborban, Sárszentlőrincen a Tolna Megyei Honismereti Egyesület ünnepi ülésén. Munkámat ajánlom a zámolyi 1848-as nemzetőrök emlékének, akiknek soraiban szolgáltak elődeim is. Ez a kis csapat, amelynek tagjait a pátkai atyafiak jó boraikkal igyekeztek megtartóztatni a szőlőhegyen, részt vett a pákozdi csatában, ahol: "A támadást a horvát balszárny kezdte meg szeptember 29-én reggel 9 óra tájban, a pátkai mezőn a magyar jobbszárny ellen. A támadást sikerült visszaverni, majd egy horvát átkaroló hadműveletet is meghiúsítottak. A magyar jobbszárny ellentámadásba kezdett, amire a horvát haderő megfutott, egy részét Pátkáról az ide érkező zámolyi nemzetőr zászlóalj még tovább kergette." (Demeter 1998, 27.) A Pákozdról Mór irányába menekülő Jellasics seregétől leszakadt, körülbelül 500 fős horvát egység az erdőkben, szőlőkben keresett menedéket, s Magyaralmásnál akarta elérni a fősereget. Október 2-án a felfegyverzett zámolyi és magyaralmási nép üldözőbe vette, megtámadta őket, s több mint harmincat megölt közülük (Erdős 1998, 178). "A szabadságharc történeti népköltészetének műfajai közül a szabadságharc eseményeihez, vagy egy-egy jeles személyhez, illetve egyszerre mindkettőhöz kötődő dal, monda és történet a legjelentősebb." - állapította meg Nagy Janka Teodóra a Tolna megyei 1848-as hagyományok elemzése során (1998, 86). Fejér megyében a jobbágyfelszabadításhoz, a nemzetőrség és a honvédsereg szervezéséhez, a pákozdi győzelemhez, az ozorai diadalhoz, a móri ütközethez, a szabadságharc bukását követő időszakhoz kötődik legerősebben a történeti emlékezés. A szabadságharc vezetői közül pedig Kossuth Lajos áll a középpontban, róla gyűjthettük a legtöbb történetet, dalt, mondát. A jobbágyfelszabadítás emléke A jobbágykor és az 1848-as jobbágyfelszabadítás emléke még az utóbbi évtizedekben is igen elevenen élt Fejér megye néphagyományában. A néprajzi adatgyűjtések során Bicskén, Felcsúton, Csákváron, Mezőkomáromban Mezőszentgyörgyön, Kalózon és Gyúrón az idős, még a XIX. században született emberek nagyapáik, dédnagyapáik elbeszéléseit, a családjukban élő szóhagyományt elevení-