Lukács László: 1948–49 jeles napjai a néphagyományban. – Szent István Király Múzeum közleményei: A. sorozat 35. (1998)

64 Kossuth Lajos elbujdosott, bánatába könnye csurgott. Ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos, visszavár sok régi harcos. Száműzték a nagyvilágba, a szabadságnak nincs hazája. De eljön még majd a mi napunk, fényes lesz a rozsdás kardunk. Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza! (Sárbogárd) Hasonló dalszöveget találunk Kátai Király István perkátai földműves kéziratos daloskönyvében. A dal szerint Kossuth Lajos visszatérve a koronával együtt a legendás Mátyás király igazságát is meghozza a magyar nép számára: Majd meg segít a magas ég Kosut Lajos visszajön még vissza hozza a koronát mátyás királ igasságát Kosut Lajos Kosut Lajos most az ország dolga bajos... Ujváry Zoltán hangúlyozta, hogy a Kossuth-nóta változatok hátterében egy nép, az egész nemzet érzülete nyilvánult meg (1995, 35). Egy bicskei adatközlő így jellemezte Kossuthot: "Kossuth Lajos volt a szegények szószólója 48-ban. Én azt hallottam róla, hogy ügyvéd volt fiatal korában, aztán amikor látta, hogy a szegényeknek milyen nehéz az életük, szót emelt mellettük. Az urak ellenezték a politikáját, de Kossuth nem hagyta magát, aztán háború lett belőle." Az 1848-as jobbágyfelszabadítás parasztságunk tudatában Kossuth tevékenységének eredményeként valósult meg: "Ezt a nagy küfalat, ami van a szérűskertbe, robotosok hordták össze. Negyvennyolcba, március 15-én dalolva mentek haza a földekről. Kossuth apánk eltörölte a robotot." (Csákvár, Dobos 1966, 31.) "Negyvennyócrul csak annyit tudok, hogy öregapám mesélte, hogy március 15-én még senki nem tudott az eseményekrül. Mert ide csak később jutott el a robot megszűntének a hire. Mert faluról-falura járt a hir a nép között. Mert az idő megérett már arra, hogy megszűnjön a robot, csak valakinek ki köllött kiátani. 32. ábra: Kossuth Lajos, a Pesti Hírlap szerkesztője, a nemesi ellenzék balszárnyának vezetője. Franz Eybl litográfiája (Rózsa-Spira 1973, 53).