Lukács László: 1948–49 jeles napjai a néphagyományban. – Szent István Király Múzeum közleményei: A. sorozat 35. (1998)

A következő monda szerint egy borbélymester a súlyosan sebesült Perczel Mórt is ápolta: "A huszárok parancsnoka párbajra hívta a császáriak parancsnokát, gróf von Stettinbach őrnagyot. Egymásnak mentek. Hosszú harc után a huszárok parancsnoka levágta az osztrák fejét, de ő is annyira kimerült, és a hatalmas sebektől elgyengült volt, hogy leesett a lováról... A csata után a házból kijött egy borbély, és bevitte a tetszhalott huszárparancsnokot. Ápolta, reggelre visszanyerte az eszméletét, és az osztrák sorozótisztekhez ment. Amikor meglátták, érdeklődtek kilétéről. Elmondta, hogy ő volt Stettinbach ellenfele. A tisztek felálltak és tisztelegtek neki. Szabadon engedték, és egy másik, a császáriak ellen vívott csatában halt meg. Nevét csak a szabadon bocsátásakor mondta meg. Perczel Mórnak hívták. Az ő nevét kapta az az utca, amelyben a borbély lakott." (Klock 1943, 4-5.) Ez a monda, amit Klock Ferenc, a budapesti német tanítóképző növendéke gyűjtött, azért egyedülálló, mert főhőse Perczel Mór ezredes. Maga a történet szerepel Eötvös Károly: A nagy év című könyvében, ahol a főhős a veszprémi alispán fia, Kun Béla, a Württemberg-huszárok hadnagya, később kapitánya (1905, 185-216). Eötvös története szerint ez az igen fiatal, vitéz hadnagy gróf Schaffgottsch kapitányt vágta le a móri csatában. Magam 1975-ben Micskó Károly móri református lelkésztől a következő történetet jegyeztem le: "Egy magyar honvédtiszt, fehérvári telekkönyvvezető volt, jött pár lovassal kémkedni az osztrákokhoz, előőrs volt. Összetalálkozott a Táborhegy felől jövő osztrák előőrssel, a borbélyműhely előtt az úton csaptak össze. Halálos fejsérülést szenvedett az osztrák előőrs vezetője, egy magas rangú, ezredes vagy őrnagy, gróf. Bevitték egy szimpatizáns sváb házba, de még aznap meghalt." 26. ábra: Gróf Rudolf von Schaffgottsch kapitány síremléke a móri Kálvária-temetőben.