Lukács László: 1948–49 jeles napjai a néphagyományban. – Szent István Király Múzeum közleményei: A. sorozat 35. (1998)

46 24. ábra: A móri csata. Egykorú rajz. A bácsim meg azt mondta: - Sose nyisson nekem ajtót! Akkor a nénje adott neki valami tíz-tizenkét pogácsát, a bácsim meg belerakta ükét a csákójába, a fejire burította, osztán: hopp! már kinn is volt a kapu fölött a lóval az utcán. Mikor osztán odaért a nagyvendéglő elé, ott kint állt a főpincér az ajtóban. Azt mondja a nagybácsimnak: - Hallja az istenért, menjen gyorsan valamerre, mert itt futkosnak a házakban az osztrákok. Ez meg azt mondja vissza: - Ne törődjön vele, hanem hozzon ki gyorsan egy pohár bort. Az meg már ugrott is, hozta a bort oszt feladta a lóra a bácsimnak. Utána mégegyszer ivott. Akkor amint hallotta, hogy arra a bodajki utón nyüzsögtek meg neszeztek ezek az osztrákok, gondolt egyet: ü meg Vajai felé akart menni. Kiért a piacra. Hát gyün ám ki az egyik utcábul egy vasas hadnagy, meg hat katona. Hát aszongya: Lesz ami lesz, ráfeküdtem a lovamra, a kardomat meg úgy lógattam a ló oldala mellett, hogy azok meg ne lássák. Aztán csak neki Vajainak. Ezek meg elibém kerültek. Hát én csak nekik egyenest. Hát ez a tiszt oda is ért, úgy mint én, de a többiek nem. Jó