Lukács László: 1948–49 jeles napjai a néphagyományban. – Szent István Király Múzeum közleményei: A. sorozat 35. (1998)

31 14. ábra: Az ozorai fegyverletétel. Egykorú rajz után festette Richter A. (Gracza é.n. II. 1). présházban. Front alatt leégett a nádtetős présházunk, és akkor kallódott el. Valószínű, hogy a leomló kémény téglái temették maguk alá. Nagyapám gyakran emlegette Perczel Móric huszárainak merész cselét: a maroknyi lovasság többször körbelovagolta az erdőt, ahol Rothék táboroztak, azt a látszatot keltve, hogy sokan vannak. Ozora meg Tolna megye népe is felvonult a közeli dombokon kaszával, ásóval. A megrettent horvátok feltétel nélkül letették a fegyvert. Mondták is, amikor már mint hadifoglyokat kísérték őket a nemzetőrök, hogy ha tudták volna, hogy csak ennyien vannak a magyarok, nem rakták volna gúlába a puskákat." (Kálmán 1978,2.) Egy Csákváron gyűjtött történet szerint a huszárok cselét az erdőbe menekült gyerekek és asszonyok zajcsapása is segítette: "Ozorán 20-25 huszár ugrasztotta meg az osztrák sereget: Az asszonyok a gyerekekkel rossz fazekakkal az erdőbe vonultak, óriási nagy zajt csaptak. Az asszonyok meg a gyerekek ütötték a sok rossz fazekat. A húsz huszár meg körbevágtázott az erdő szélén. Azt gondolták, hogy ezek az előőrsök, és a nagy csapat bent van az erdőben. így eltérítették őket." (Dobos 1966, 9.) Az ellenség hasonló módon való megtévesztésének mondaeleme korábbi csatákhoz is kapcsolódott. Budai Ézsaiás Magyar ország históriájában a franciák 1809-es győri ostromához kapcsolta: "Győrbenn, a' Frantziák kemény ostroma alatt, Oberster Péchi Mihály Úr volt a' Commendáns, a' ki az Ellenséget, tsekély számú népével, úgy megjátszódtatta, hogy az, midőnn a1 városba bement, és az oltalmazok kevés voltát látta, magát megszégyenlette. Fortéllyá az Oberster Urnák a' volt, hogy kevés számú ágyúit, a' várnak hol egyik hol másik részére vitette, és