Entz Géza Antal - Sisa József (szerk.): Fejér megye művészeti emlékei - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 34. (Székesfehérvár, 1998)
Fejér megye és művészeti emlékeinek története
Az említetteken kívül számos kisebb kastély és jónéhány kúria található Fejér megye falvaiban. Mind a kastélyok, mind a kúriák nagy része története során többször cserélt gazdát. A 19. század végén megjelent egy újfajta vásárló, Dreher Antal sörgyáros, aki a megye több birtoka mellett nem kevesebb, mint három kastélyt vásárolt meg: a válit, a martonvásárit és a tordasit. A polgári származású nagyiparos színrelépése jól szemlélteti a megváltozott társadalmi erőviszonyokat, de az újgazdagok beilleszkedési ambícióit is. A 18. századi kastéllyal ellentétben a 19. századi már a településtől elszigetelten, terjedelmes parkban állt. A csákvári a 18. század utolsó két évtizedében a bécsi Isidore Canevale tervei nyomán, mint szentimentális park jött létre; több egymástól elkülönült kertrészből állt és számos díszépítmény élénkítette. A maga korában Magyarország egyik legszebb és úttörő jelentőségű parkja volt, és - a jelentősen eltérő topográfiai viszonyok ellenére - az ugyancsak az Esterházyak által kialakított tatai parkkal volt rokonságban. 1800 után a megváltozott korszellemnek megfelelően a csákvári parkot tájképi stílusúra változtatták Zart Ferdinánd, lajtakátai kertész terve nyomán. A martonvásári parkot az 1810-es években a német Heinrich Nebbien - a pesti Városliget tervezője - alakította ki klasszikus angol tájképi stílusban, középen tóval, ezen szigettel. Hasonló stílusú, csak felszínében még változatosabb az alcsúti park; József nádor képzett kertész volt, és személyesen is közreműködött kialakításában. Utódja, József főherceg a 19. század második felében ha lehet még szenvedélyesebben érdeklődött a kertészet iránt, az ő idejében épült Ybl tervei szerint a (mára elpusztult) 600 nr-es pálmaház. A tájképi parkok sorát gyarapította a seregélyesi és a nádasdladányi is, az utóbbit erre a célra épített bástyaszerű víztoronyból, vízvezetéken keresztül öntözték. A századforduló után Iszkaszentgyörgyön már az új divatnak megfelelő teraszos, francia stílusú park készült. A Fejér megyei települések szerkezete a 18-19. században alakult ki. Zömük az utcássoros, szalagtelkes alaptípusba tartozik, de ezen belül formájuk és kiterjedésük széles skálán mozog: lehet egyutcás (Baracs, Sukoró), sok utcás (Csákvár, Tác), út- és patakmenti (Bodajk, Enying, Etyek, Sárkeresztúr, Újbarok, Vál). völgyi (Csákberény), útról leágazó (Pátka). A falu néhol orsósán kiteresedik, középen templommal. Másutt két párhuzamosan futó utca olvad össze. A sok utcás települések egy része mérnöki tervek nyomán jött létre, hossz- és keresztutcák szabályos hálózatával, leginkább a Mezőföldön (Kisláng, Lajoskomárom, Mátyásdomb). Másik alaptípus a halmazfalu, melynek beépítése rendezetlen, nemegyszer zsúfolt. Beépítésük már a 19. században az építési és tűzvédelmi rendeletek nyomán lassan átalakult. A sok utcás településeknél, a szabálytalan, nagy központi térből sugarasan szétfutó utcarendszeren belül ma is találhatók halmazos részek, melyek a korábbi halmazfalu emlékét őrzik (Bicske, Cece. Gyúró. Baracska). A Mezőföldön - a szabályos falutelepítés mellett - a szétszórt uradalmi majorok egy része rendeződött faluvá (Kisláng, Előszállás, Nagyvenyim). A pusztának, illetve uradalmi majornak megmaradt településeken - az uradalmak által épített cselédházakban - lakott a Mezőfóld lakosságának majd féle még a 20. század 20-as, 30-as éveiben is. A 19. században a nagyhatárú falvakban az úrbéri elkülönülések után, valamint a 19-20. századi tagosítás nyomán a tanyásodás is megindult. (Pl. Dunapentelén az 1824-es elkülönítés után a telkes gazdák mintegy 20 tanyát építettek.) A megye területén a szalagtelek az uralkodó telekforma. Tagozódása általában hármas: lakóudvar, gazdasági udvar és kert. Azokon a területeken, ahol a szemnyerés kézicsépléssel történt, a gazdasági udvar vége a szérűskert, vagy szérű. A telek beépítése a falvakban fésűs, utcavonalas vagy előkertes. A telkek zöme soros beépítésű: az istálló a ház végében, a házzal egy tető alatt helyezkedik el, vagy oromfallal a házhoz csatlakozik, a végében szín vagy pajta 19
