Entz Géza Antal - Sisa József (szerk.): Fejér megye művészeti emlékei - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 34. (Székesfehérvár, 1998)
Fejér megye és művészeti emlékeinek története
A református templomok belsejében rendszerint karzatok találhatók. Közülük jónéhány, pl. a mezőszilasi (1794-97), a bicskei, a polgáréi (1807-11), a martonvásári (1820 k.) vagy a mányi (1820) falazott, és így a templom belső architektúrájának részét képezi. Más templomokban a karzat fából készült, pl. alcsútiban (1787), a sárbogárdiban (19. század első fele), vagy a soponyaiban (19. század vége). Egyes helyeken a karzat - legyen az falazott vagy fa - öntöttvas támaszokon áll, de jelentős öntöttvas architektúra a megye protestáns templomaiban sehol sincs. A központi szerepet játszó szószék rendszerint falazott vagy fa; igényesebb, faragott kő szószék csak néhány helyen, pl. Alcsúton vagy Martonvásáron fordul elő. A reformátusok hányatott történetére nézve sokatmondó, hogy jó néhány templom felszerelési tárgyai a ma létező templomok előtti időkből datálódnak. A református templomokról elmondottak nagyjából-egészéből érvényesek a kisebb számú evangélikus templomokra. Több közülük síkmennyezetes, egyenes záródású teremtemplom, mint pl. a bakonycsemyei (1783-86), a tordasi (1790), a csákvári (1869-70), de van félköríves és a nyolcszög három oldalával záródó is, mint a gyúrói (1828), illetve a lajoskomáromi (1821). Belsejükben a hátsó, rövid oldalon szószékoltár áll. Ezen templomok között nincs T alaprajzú; ez nyilván ellentmondott volna a liturgiái megfontolásoknak is. A protestáns templomok architektúrája igen hasonló a katolikus templomokéhoz. Főhomlokzatukat lizénák tagolják, a tornyot kétfelől ferde mellvédek veszik közre, a toronysisak összetett. Egyes esetekben a templomhajó sima és tagolatlan falai árulkodnak a puritánabb protestáns szellemiségről, vagy éppen a hosszháznak a tornyot megelőző építési dátumáról. A 19. század elején a klasszicizmus csak lassan tud magának utat tömi, a barokk alapforma és architektúra sokáig fennmarad. 1781 és 1830 között gyakorlatilag minden gyülekezetnek elkészül a temploma; később jelentősebb templom nem épül. A nemesi lakhelyeknél semmiféle folyamatosság nem létezett a középkor és az újkor között; a török hódoltság e tekintetben teljes törtést okozott. Kastélyok és kúriák a gazdasági és társadalmi stabilizálódás nyomán a 18. század második felétől épültek a megyében. A nagyobb szabású kastélyokat ekkor a települések központjában építettek, s ez kihatott a település fejlődésére is. Az egyik legkorábbi kastély Móron készült Lamberg János számára (1762- 65); tervezője Fellner Jakab, az Esterházy család uradalmi építésze volt. A rizalitokkal erősen megmozgatott, lekerekített sarkú, manzárdtetős épület a magyarországi barokk architektúra kiváló emléke. Stílusa közel áll Fellner következő nagy munkájához, a veszprémi püspöki palotához (1765-76). Az ugyancsak móri Luzsénszky- ("Láncos"-) kastély (1790-es évek eleje) már nélkülözi a mozgalmasságot, megjelennek rajta klasszikus motívumok - oszlopok, triglifek -, sőt ajtószámyán már a gótizáló formák is. Válón az Ürményi-kastély a jezsuiták szekularizált épületének felhasználásával épült 1800 táján; tömege, architektúrája alapján a székesfehérvári püspöki palota (Rieder Jakab ?, 1800-1801) egyszerűbb parafrázisa. Székesfehérvári vonatkozásai vannak a lovasberényi Cziráky-kastélynak is: oldalszárnyait (1763-67) Rieder János, főszámyát a fuzérdíszes oszlopokkal (1804-10) valószínűleg fia, Rieder Jakab építette. Bicskén a Batthyányak építettek kastélyt. Előbb az uradalmi építész Giessl József tervezett szerényebb épületet (1754-55), melyet valószínűleg az immár pesti Hild János tervei nyomán bővítettek ki nagyméretű, U-alakú, de architektúrájában a stílusbeli váltás bizonytalanságát tükröző épületre (1796-99). Fejér megye legnagyobb és legjelentősebb kastélyai a 19. század első felében épültek. Ez annak köszönhető, hogy a megyében gazdag arisztokraták telepedtek le. E családok kastélyai a 16-18. században az ország nyugati peremén, Bécs és Pozsony vonzáskörzetében épültek. A török uralmat követő gazdasági és társadalmi regenerálódás, a nagybirtokrendszer kialakulása, valamint a látványos fejlődésnek indult, majd fővárosi rangot nyert Pest, illetve Budapest 17
