Entz Géza Antal - Sisa József (szerk.): Fejér megye művészeti emlékei - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 34. (Székesfehérvár, 1998)
Címszavak
Tác-Gorsium CSARNOKOK. A korai város központi terén. (49. ábra 12) A 2. és 3. sz.-ban a szentélykerület NY-i részét utca és kerítés választotta el a kultikus építményektől. A tér É-i oldalát 2 DÍSZKÚTtal (49. ábra 13; 104-106. fénykép) és lépcsősorral áttört fal, K-i oldalát széles lépcső határolja (49. ábra 14). Az utóbbi a császárkultusz 106 és 117 között emelt TEMPLOMához vezetett, melynek NY-i homlokzatát 4 oszlopos előcsarnok díszítette, és tere 2 cellára oszlott (49. ábra 16). 260-ban teljesen elpusztult, köveit a városfal építésénél használták fel. - A tér É-i oldalát lezáró falat két helyen lépcső töri át. A NY-i lépcső a VII. ÉPÜLEThez visz (49. ábra 17), amely 60 m hosszú csarnok, É-i oldalán apszissal. Előtte díszes PÓDIUM, az alsó terében talált égetett gabona alapján áldozati oltár. A tér É-i oldalának közepén nyíló lépcső a IX. ÉPÜLEThez visz (49. ábra 18), amely 5 részre tagolt csarnok, közepén valószínűleg egy császárszobor talapzata. Az épület tengelyéből lépcső vezet egy téglapadlós udvaron át a felső teraszra, bal oldalán keskeny oszlopcsarnokkal kialakítva (XXIV. ÉPÜLET) valószínűleg a 202. évi császárlátogatásra (49. ábra 19). - A tér K-i oldalát forrásszentély és pódiumtemplom (XVII. ÉPÜLET) (49. ábra 20) zárta le, melyek a markomann háborúk során elpusztultak. Ezután részben a pódiumtemplom helyén nagyobb, esetleg kultikus célú csarnok épült (XVIII. ÉPÜLET) (49. ábra 21). - A szentélykerület É-i felén további egységek. Köztük kisebb méretű templom (LXXXIV. ÉPÜLET) (49. ábra 22). A központi tér K-i oldalához közel a X. ÉPÜLET, valószínűleg a szentélykerület adminisztratív központja. 4 helyiségében padló alatti fűtés csatornái, falait és mennyezetét színes stukkók és jó minőségű falfestmények fedték. Az egyik szoba padlója alatt került elő a szentélykerület pénztára (49. ábra 23), amelyet az 258. évi polgárháborúban rejtettek el. Közelében a XL. ÉPÜLET feltárt pincéje (49. ábra 24); egy étkészlet és bronz edények alapján egykor a császárkultusz programjába tartozó lakoma színhelye. A pincébe zuhantak a felső szint díszes freskói. - A teret DK felől lezáró épület feltárás alatt (49. ábra 30). XV. ÉPÜLET. (49. ábra 25) A 260. év katasztrófa után létrejött központi tér É-i oldalán épült, a XXIV. ÉPÜLET részeinek felhasználásával. A tér felé előcsarnok díszítette, középső udvarát két felől 3-3 helyiség határolta, ÉNY felől padló alatti csatornákkal fűtött apszis zárta le. A ház hivatalos célokat szolgálhatott. LXXV. ÉPÜLET. (49. ábra 26) A késői város központi terének K-i oldalán, feltehetően a IX. ÉPÜLET részeinek felhasználásával emelt épület, esetleg a tetrarchia idején épült templom. Egyedül a K-NY-i főutca felöli 4 hatalmas pillér maradt meg. LXIIL, LXXIII. és XCII. ÉPÜLET. (49. ábra 27-29) A 260. évi katasztrófa után épültek. Lili. ÉPÜLET. (49. ábra 32) A késői városfal DK-i sarkánál emelt. 3 részre tagolt épület. Bejárata NY felől előcsarnokkal. A bejárat a városfalig érő udvarba vezetett. Az É-i traktusban szobák padló alatti fűtéssel, a D-i traktusban 3-3 oszloppal 3 hajóra tagolt egyetlen, nagy terem. Az épület a 4. sz. végén valamilyen szervezet székháza lehetett. DÉLI VÁROSRÉSZ. A városközpont körüli negyedek közül csak itt volt összefüggő feltárás. A markomann háború előtt falusias, 3x4, 4x5 m-es földbe mélyített kunyhók, D-i felében katonai territorium, sánc és árok vette körül (49. ábra 37). A markomann háború után kőházak, közülük bemutatva a XXVIII. ÉPÜLET (49. ábra 33) széles előcsarnokkal D felé, és a II. ÉPÜLET (49. ábra 34) Nagy Konstantin korából, 2 nagy. padlófütéses helyiséggel és fürdőrészleggel. A városrészt 378 után a belső városba költöző lakók felhagyták, területén temető volt 430-ig (49. ábra 36). A II. épület apszisos nagy terme feltehetően temetőkápolna146
