Lukács László: A mezőföldi tanyák néprajza. A farmtanyák kialakulása és pusztulása a Mezőföldön a XIX - XX. században - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 32. (Székesfehérvár, 1998)
A parcellázás és a tanyásodás
78 (Tápiószentmártonból). Kiskorényi Pál bolgárkertészetet, virágkertészetet rendezett be a tanyáján, ő maga kertészkedett. A győrimajori tanyák tulajdonosai főként Tolna, Pest, Csanád megyéből, Budapestről érkeztek. Nem csupán földművesek, hanem állami alkalmazottak, értelmiségiek, iparosok is előfordultak soraikban, akik a tanyavásárlást befektetésnek, a tanya bérbeadását jövedelemszerzési lehetőségnek tekintették. Többen az 1944-ben már romló pengőt igyekeztek tanyavásárlásba fektetni. Feltűnő, hogy ebben az évben több Csanád megyei származású tanyásgazda is visszaköltözött eredeti lakóhelyére. Ebben valószínűleg a háború, az Alföld keleti részéhez közeledő front, az otthon maradottak iránti aggódás is szerepet játszott. A KÉSEI TANYÁSODÁS JELLEMZŐI Az újkori másodlagos szórványosodás, a tanyás gazdálkodás XEX-XX. századi fejlődése során sok tekintetben változott. A tanya rendszer a magyar néprajznak, történettudománynak, szociográfiának, földrajznak, a településtervezésnek hagyományosan gyakori, néha az éppen időszerű politikai törekvésektől sem mentes témája, mivel a Nagy Magyar Alföldön az újkorban (a tanya rendszernek az 1960-as évektől a központi irányítás által kezdeményezett leépítéséig) a lakosság 1/3-a, több mint egymillió ember élt tanyákon (Rácz 1980, 97; 1995, 185-195). "Alföldi vidékeink némelly nagyobb határaiban, különösen hol pusztai birtokok vannak a nép kezén, már régibb idő óta a tanyás gazdálkodás van divatban; miszerint a gazda kissé nagyobb tagú földjén kint tanyát épít, munka közben kívül lakik, marháit kívül tartja és telelteti, termését kivált a szálas terméket csak tanyáján takarítja össze." Joggal írhatta ezt 1855-ben megjelent mezőgazdasági statisztikai munkájában Galgóczi Károly, mivel a Nagy Magyar Alföldön a XIX. század eleje óta kezdtek teljes családok az agrárvárosokból állandó lakásra a határbeli tanyákra kiköltözni. A fiatal nukleáris családok csak életük egy szakaszában éltek a többgenerációs család tulajdonát képező, határbeli tanyán, ott gazdálkodtak, majd visszaköltöztek a család városi házába, és a tanyában a többgenerációs család egy másik generációja váltotta fel őket. A tanyás gazdálkodási rendszer utolsó fokozata a farmtanya, amely a XIX. század második felétől kezdve jelentkezett: valóságos agrárfarm, amelynek tulajdonosa életre szólóan a tanyára költözött, a kibocsátó zárt településen, az agrárvárosban már nem rendelkezett házzal. E két tanyatípus hosszú időn keresztül párhuzamosan létezett. A Nagy Magyar Alföld egyike Európa azon területeinek, ahol a településszerkezet gyakorlatilag csak agrárvárosokból állt, falvak nem voltak (Hofer 1987, 69-95). Az agrárvárosokhoz kapcsolódott a késő középkorban, a török elleni harcok során elpusztult - és soha vissza nem állt - falurendszer falvainak határa, így e városok igen nagy kiterjedésű határokkal rendelkeztek. A hatalmas városhatárok pusztai legelőit évszázadokon keresztül ra«c/z-rendszerű állattartással hasznosították. A későközépkortól a XVIII. század közepéig ez a terület volt a számotte
