Lukács László: A mezőföldi tanyák néprajza. A farmtanyák kialakulása és pusztulása a Mezőföldön a XIX - XX. században - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 32. (Székesfehérvár, 1998)
Bevezetés
6 suth Lajos Tudományegyetemen. Disszertációm bírálatában mesterem, Gunda Béla egyetemi tanár ifjúkori emlékei alapján a Martonvásár környéki tanyákat idézte föl: "Jellegzetes, zöldségtermesztésre berendezett tanyatelepülés volt Martonvásártól délre a Szent László patak mentén s a Martonvásárról Kismartonba vezető gazdasági vasút mentén. Az utóbbi területen csak a harmincas évek elején indult meg a tanyásodás. Az előbbi területen már az 1880-as években állt egy tanya. Tanyák voltak Gyúró-Kuldó határában is." Tolna megyében a kistápéi, győrimajori tanyákat 1986 nyarán kutattam. A sárbogárdi tanyák alaposabb helyszíni vizsgálatára a város településtörténeti monográfiájához készített néprajzi fejezet anyaggyűjtése során nyílt alkalmam 1987-ben (Lukács 1989, 479-520). A dunapentelei tanyákra 1997-ben, a Dunaújvárosban rendezett honismereti tábor alkalmával jutottam el. A mezőföldi tanyák néprajzáról elsősorban saját helyszíni gyűjtéseim alapján számolok be. Nem csupán a tanyás gazdálkodásra vonatkozó szóbeli visszaemlékezések lejegyzésére, hanem a témához kapcsolódó iratok, régi fényképek gyűjtésére, a még meglévő tanyák lefényképezésére, felmérésére is törekedtem. Csak a helyszíni kutatás vezetett eredményre, mivel a tanyásodás folyamata még nem, vagy csak igen halványan tükröződött a levéltári iratanyagban, statisztikákban, térképeken. Utóbbi forráscsoport felhasználását egy-egy tanyára vonatkozóan is minden esetben a helyszíni kutatásnak kellett megelőznie. Először arra kellett fényt deríteni, hogy a helységnévtárban, térképeken szereplő tanya esetében valóban paraszti tanyáról van szó. Ezután kerülhetett sor a tanyakialakulás, a tanyás gazdálkodás vizsgálatára. Munkámat nagyon nehezítette, hogy a Mezőföldön a legtöbb tanyát az 1960-as években elbontották, s egykori tulajdonosaik közül sok esetben már csak a második-harmadik generáció képviselőit ismerhettem meg. E nehézségek ellenére a mezőföldi tanyákkal kapcsolatos helyszíni vizsgálataim is arról győztek meg, hogy a néprajzkutató anyaggyűjtésének legfőbb, legeredményesebb helyszíne napjainkban is a terep, legbecsesebb adatait még a XX. század végén is az adatközlők emlékezetéből, a recens néprajzi anyagból merítheti. A helyszíni kutatást az adatok könyvtári, levéltári, adattári pontosítása követheti. A mezőföldi tanyák területileg az alföldi tanyákhoz kapcsolódnak. Kialakulásuk még inkább elmélyítette a Mezőföld - geográfusok, etnográfusok és mezőgazdasági szakemberek által gyakran emlegetett - alföldi jellegét. A Nagy Magyar Alföld tanyáinak vizsgálatával Györffy István irányította a magyar társadalomtudomány, történészek, néprajzosok, szociológusok figyelmét a tanyák kutatására (1937, 70-93). A néphagyomány és a nemzeti művelődés című emlékiratának tanúsága szerint Györffy a magyar mezőgazdaság jövőjében is jelentős szerepet szánt a tanyáknak: "A tanyarendszer s annak a gazdálkodásmóddal, várossal való összefüggéseit még a hatóság sem igen érti meg, csak a közigazgatási hátrányait látja. Pedig ha utak épülnének a tanyák között, Európa legtökéletesebb mezőgazdasági és állattartási rendszere volna, mert magában egyesíti a magánostelep és a város minden előnyét. A gazda dologidőben a szántóföldjén lakhatik, a család minden munkaereje a gazdálkodás szolgálatában állhat, a városból való ki-bejárással nem
