Lukács László: A mezőföldi tanyák néprajza. A farmtanyák kialakulása és pusztulása a Mezőföldön a XIX - XX. században - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 32. (Székesfehérvár, 1998)
A parcellázás és a tanyásodás
49 született, így az ő munkájára azonnal, majd pár év múlva a többi fiú segítségére is számíthatott. Döntését is az határozta meg, hogy fiainak a soltvadkerti 10 mh föld mellett ne kelljen cselédnek állni, vagy napszámba járni, hanem valamennyien az új tanyán találják meg a munkát. A föld vételára holdanként 800 pengő volt, aminek felét azonnal, a másik felét részletre fizették. 1938-ban még ifj. Tagai György 450 pengő nászajándékát is a kamatokra fizették. A törlesztés az 1940-es évek elején járt le. A család 1927 nyarán költözött a perkátai Forráspusztára épült tanyára. Mivel pénzüket a földvásárlás teljesen elvitte, ezért az első tanyájuk csak nagyon egyszerű épület volt. Csupán egy szobából és istállóból állt, az udvaron ólakkal. A tömésfalú, cseréptetős épület falait Gelencsér István perkátai faltömő mester készítette. A tetőszerkezet anyagát ásták le oszlopoknak, ezek tartották a deszkazsaluzatot, amibe a fal anyagát, a nedves földet döngölték. Kisperkáta pusztán a tanyaépítőknek olcsón eladtak bontásra régi uradalmi épületeket, azzal a céllal, hogy anyagukat a tanyaépítéshez használják fel. Tagaiék egy kovácsműhelyt kaptak, aminek faanyagából id. Tagai György apósa, Juhász István ácsiparos készítette el a tanya tetejét. A szobába alföldi módon saját maguk búbos kemencét építettek. Tégla alapzatát földdel töltötték be, alját kitéglázták. Erre állították rá a karókból készült rámát, vázat, amit kívül 10 cm vastag törekes agyaggal tapasztottak be. Kiégetés után polyvás agyaggal bevakolták majd ló- vagy finomabb marhatrágyás sárral bepucolták, száradás után lemeszelték. Az így épített búbos kemence nem repedezett össze. Széles padkája már nem volt, csak kb. 10-20 cm-t állt ki a talapzata. A búbos kemence zárt kéményhez csatlakozott. A következő évben féltetős konyha került a szoba elé. 1929-ben a lakóházzal párhuzamosan 30 m hosszú tömésfalú, cseréptetős gazdasági épületet építettek. Ebben egy nagy baromfiól, búbos kemencével ellátott baromfinevelő, fészer, beépített tüzhelyű kiskonyha foglalt helyet. A tanyaépületet 1937-ben nagyobbították meg: 3 szoba, konyha, spájz, fürdőszoba, előszoba, veranda és nyitott terasz épült. A féltetős konyhát elbontották, a régi épületrészt pedig már csak istállónak használták. Az istállóhoz lóval meghajtott járgány, később a benzinmotor elhelyezésére gépszín épült. Az istállóval szemben a szarvasmarhák nyári állása, mellette két kukoricagóré helyezkedett el. Utóbbiak között 4 kocsi számára kocsiszín volt. Hátul a négyrészes disznóól zárta le a tanyaudvart. Az udvar körül kertet, szőlőt és gyümölcsöst műveltek, ezután következett a szántó. Kezdetben a búzán és a kukoricán kívül sok takarmányt (baltacím, lucerna, zabosbükköny) termesztettek. 1940- ben ifj. Tagai György két 3 m átmérőjű, 8 m mély silógödröt épített. Ezután silókukoricából, répából és kukoricaszárból sok silótakarmányt állítottak össze. A 40 kh mellé még 35 kh-at béreltek. Ez kanálisparti föld volt, amin sok széna, répa és sürükukorica termett. 1936-40 között - amikor már a legidősebb fiú, ifj. Tagai György irányította a gazdaságot - 6 ló, 5 csikó, 6 fejőstehén, 6-7 borjú tartozott az állatállományhoz. Egyes-, kettes vasekéjük, tarlóhántó kettes ekefejük, 16 soros vetőgépük volt. Néha az uradalom gőzekével felszántotta a földjüket, s aratógépet is adott bérbe.
