Lukács László: A mezőföldi tanyák néprajza. A farmtanyák kialakulása és pusztulása a Mezőföldön a XIX - XX. században - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 32. (Székesfehérvár, 1998)
A parcellázás és a tanyásodás
29 tanyán, ekkor a földet és a tanyaépületeket is elvették tőlük. Cserébe kaptak ugyan földeket, de nagyon messze, és csak 18 kh-at. Ezt nem fogadták el, ezért a sárszentmiklósi határban kaptak 18 kh-at. Tiringer Mihály ezen a földön néhány évig dolgozott, de mivel Rákosi Mátyás születésnapjára elvitték tőlük a teheneket és a disznókat, ezért beállt a Kossuth Termelőszövetkezetbe. A Tiringer-tanya épülete 1951 után a termelőszövetkezeté lett. A lakóház azoknak a termelőszövetkezeti tagoknak a lakása lett, akik a szövetkezeti majorban dolgoztak. Az épületeket az 1960-as években bontották le, ma már csak az egykori tanya gémeskútja áll. A Tiringer-tanya után a Kajdy-tanya következett. Ez a 80 kh-as tanya Kajdy Béla és Kajdy Ervin budapesti műbútorasztalos iparművészek tulajdona volt. Kajdy ék bérbe adták a tanyát, ahol intéző irányította a cselédeket. A Kajdy-tanya szomszédja a régi Pesti úthoz közel eső Plihál-tanya volt. Itt eredetileg egy 100 khas parcella volt a Plihál-rész, ami később osztódott a Plihál-testvérek között. A két világháború közötti időszakban ebből 25 kh föld tartozott Plihál Lajos tanyájához. A lakóépület tanyának épült, hosszú, széles ház volt: szobából, konyhából, hátsó szobából, kamrából és hátsó konyhából állt. Plihálék a konyhát szobának használták, a kamra egy részéből fürdőszobát választottak le. A tanyaudvaron külön nagy istálló, magtár, pince és baromfiól állt. A tanya melletti 800 G-öles kertben szőlőt, gyümölcsöst telepítettek. A tanyán kívül kis erdejük, rétjük is volt. Fő terményüknek a búza és a kukorica számított, de árpát, rozsot, burgonyát, cukorrépát is termesztettek. Három-négy lovuk, csikójuk, 3-4 fejőstehenük, 8-10 db növendék marhájuk, 10-15 sertésük volt. A magdisznó szaporulatát minden évben meghízlalták. A hízókat sárbogárdi állatkereskedőknek vagy budapesti henteseknek adták el. Az eladó szarvasmarhákat marhakereskedő vette meg vagy a sárbogárdi vásárban adták el. Sok túrót, tejfölt hordtak be Sárbogárdra, a második világháború után, 1947-48 körül pedig a tejeskocsis minden reggel kijárt a tanyákra, és a tejet behordta a tejcsamokba. Libákkal, kacsákkal, pulykákkal és sok tyúkkal is foglalkoztak. A tanyaépület előtt volt egy nagy gödör - onnan épült a ház tömött fala - a kacsáknak, libáknak mindig tele vízzel. Plihál Lajos két fiú és egy lány gyermekével végezte el a tanyai munka jó részét. A kukoricakapáláshoz vettek fel napszámosokat, és részesaratókat fogadtak fel. Aratás után Sárbogárdról jött ki a tanyákra a cséplőgép, a csépelőbandával együtt bércséplést végeztek gabonarészért. A tanyát 1944-ben Plihál Imre örökölte szüleitől, akik ekkor még éltek. Plihál Imre két alkalommal is téli gazdasági iskolába járt Székesfehérvárra. Itt november 1-től március 15-ig tanultak, de a tanárok és az igazgató tavasztól őszig is kijártak a tanyára ellenőrzésre, valamint munkanaplót kellett vezetnie a gazdálkodásról. Plihál Imre nősülésekor felesége, Mányoki Katalin is hozott 6 kh földet a családba, de ez nem a tanyai föld mellett feküdt. Plihál Imre 1944 után is folytatta a tanyai gazdálkodást, egészen 1951-ig. Akkor a tanya területét betagosították, a föld helyett kapott egy másik földet Kisiókon, 10 km távolságra. A tanyából 1951 novemberében ki kellett költözniük. Két kicsi gyermekével együtt a Külső-szőlőhegybe, anyósa édesanyjának a házába költöztek. Innen próbált még 1952-ben a kislóki földön gazdálkodni. 1952 augusztusában eleget tett az összes beszolgáltatási köte-
