Lukács László: A mezőföldi tanyák néprajza. A farmtanyák kialakulása és pusztulása a Mezőföldön a XIX - XX. században - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 32. (Székesfehérvár, 1998)
A parcellázás és a tanyásodás
27 megvehessék. Nagyon sokat dolgoztak, és beosztással éltek bátyámék. Hamarosan szép jószágállományuk lett, és felszerelést is vettek, még új vetögépet meg vasgerendölös ekét is. Háromszor is megpurkálták (megekézték) a kukoricát, pedig már akkora volt, hogy mi, gyerekek már nem tudtuk benne a lovakat vezetni, hanem felültünk a hátukra, és kantárszárral irányítottuk őket. Nagy telek voltak és néha akkora hó, hogy az ablakig is felért. Ilyenkor az istálló nádereszétől le a hóig vastag jégcsapok lógtak, mert megfagyott a tehenek gőze. István bátyámnak kis termetű, igen gyors, magyar lovai voltak, és csak úgy repültek velünk télen a csöngős szánkóval Abára. A tavaszt is nagyon szerettem ott, mert olvadáskor a Kajtorcsatoma vize odajött egészen a szérüskertünk alá, és rengeteg pirosszámyú keszeg úszkált a vízben. A gyümölcsöskertünkben sok szentistváni édesóma meg árpával érő körte volt, meg aztán tele volt az udvar rétesómával, meg bőrómával. Nem permetezett Pista bátyám egy fát se, mégis annyi gyümölcs volt, hogy a disznóknak is jutott. A házon kis ablakok voltak, és a vastag, vert földfalak is megfogták a hideget. A banyakemencét üszékszárral fűtötték, és az egész éjjel tartotta a meleget a szobában, akármilyen farkasordító hideg volt is odakinn. Nyáron meg a legnagyobb hőségben is hűvösek voltak azok az alacsony mestergerendás szobák, mert a vastag nádtető meg a széles foldfalak nem engedték be a meleget. Rengeteg 15. ábra: A kajtori tanyai iskolát az abai termelőszövetkezet méregraktámak használta. Gelencsér Ferenc felvétele, 1983. Abb. 15: Das Gebäude der ehemaligen Volksschule in Kajtor, später Lagerhaus für Chemikalien der landwirtschaftlichen Produktionsgenossenschaft Aba.
