Lukács László: A mezőföldi tanyák néprajza. A farmtanyák kialakulása és pusztulása a Mezőföldön a XIX - XX. században - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 32. (Székesfehérvár, 1998)
Major, puszta, tanya (Terminológiai kérdések)
10 épült lakóházzal és gazdasági épületekkel együtt; major." Tanya szavunk is szláv eredetű, 1771-ben a határban levő kisebb gazdasági település, Meierhof Gehöft értelemben használták (TESZ, III, 841-842). A major, puszta, tanya szavakkal kapcsolatos terminológiai bizonytalanság tükröződik az 1928-ban megjelent Gyakorlati Gazdalexikon tanya címszavában is: "A tanya olyan épületcsoportot vagy telepet jelent, amely a város vagy falu külső határában nyáron a gazdasági munka középpontja, télen pedig rendszerint a nagy jószág teleltetési helye. Ma azonban már a tanya a lakosság nagy részének állandó tartózkodási helye, ahonnan a városba csak ritkán, vasárnap vagy vásár alkalmával és akkor jön, ha venni vagy eladni akar valamit... A tanyák fajai: 1. Urasági tanya vagy major, amely lényegesen különbözik a kisgazda tanyájától. Ez már fennállott 1848 előtt is. Egy nagy birtok nem kezelhető központból, így fel kellett azt osztani kerületekre, melyek mindegyikén tanyaépületek emeltettek, mert az igás jószágokat, tenyészállatokat, gépeket központilag elhelyezni nem lehet. 2. Egyes szétszórt tanyák, amelyek távolabb fekvő földeken azért épülnek, hogy az így jobban kezelhető legyen." (Mille 1927, II, 834-835). Az uradalmi puszta és a tanya közötti különbséget jól érzékelteti Illyés Gyula, aki Puszták népe című művében hiteles tanúja a század eleji mezőföldi puszta életének: "Puszta magyarul nemcsak azt a regényesen szabad, tengervégtelenség legelőt jelenti, amelyen Petőfi méneseinek körme dobog, a dunántúli magyar nyelven ezt egyáltalán nem jelenti, abból az egyszerű okból, mert ott ilyenek nincsenek. A Dunán túl a nagybirtokok közepén épült, s néha egész falu számba menő cselédlakások, istállók, fészerek és magtárak együttesét jelenti, amelyet azért nem lehet tanyának nevezni, mert a tanyán csak egy-két család él, ezeken meg néha száz-kétszáz is. A dunántúli pusztán van iskola, van templom, vagy legalább kápolna, rendszerint a kastély egyik szárnyához ragasztva. Van tehát kastély is, hatalmas, gyönyörű park közepén tenisz-pályával, mesterséges tóval, gyümölcsössel és fejedelmi allékkal, és mindezek körül remekbe kovácsolt magas vaskerítéssel, sőt körülötte kegyeletes emlékként várárok-szerű pocsolyával. A kastély után a legdíszesebb, sőt néha még annál is tekintélyesebb épület az ököristálló. Aztán a gazdatiszt lakása, melyet nem tudni, milyen hagyományból, majd mindenütt ciprusok és fenyők öveznek. A gazdatiszt házánál valamivel kevésbé díszes az ispán lakása. Ennél is kevésbé díszes a főgépészé. Az utóbbiak is legtöbbször még különálló épületek. A cselédek háza (és nem zselléreké, mert a zsellér már a közeli faluba szorult, a szolgálatból kikopott cselédet és napszámost jelenti) egyáltalán nem díszes. A cselédek egy tető alatt, hosszú földszintes házakban laknak, akár a kültelki proletárok..." (1936, 5-6). A major, puszta, tanya szavak használatával kapcsolatos bizonytalanság érzékeltetésére bemutatok néhány adatot. Kolossváry Miklós kir. tanácsos és tanfelügyelő Fejér megye tankerületi iskolatanácsának jelentésében 1870-ben írta: "Felállítandók volnának továbbá tanyai iskolák: Kálóz városához tartozó Hatvan és Ödön pusztákon, - Sárosd községhez tartozó Csillagmajor, Jakabszállás és Puszta-Sárosdon, - Sárbogárdhoz tartozó Körtvélyes, Töbörzsök, - Abához tartozó
