Demeter Zsófia - Gelencsér József - Lukács László: Palotavárosi emlékek. Székesfehérvár - Palotaváros története és néprajza - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 31. (Székesfehérvár, 1990)
Kereskedők, boltok
AII. világháborút követően megtörtént a vendéglők, kocsmák államosítása. A „társadalmi egyenlőség” jelszavával tett intézkedések azonban nem várt, negatív hatást eredményeztek. A kétes hírű helyek színvonala nem emelkedett, a korábbi jó nevű vendéglők pedig, amennyiben tovább működtek, lassan lezüllöttek, nem kellő tisztaságú, verekedős helyekké váltak. Következett ez egyrészt abból, hogy a városrész lakosságának összetétele megváltozott, másrészt abból, hogy az említett környezetet kedvelők ide orientálódtak. Nem járt sikerrel az új egységek megnyitása sem a Piac tér 21. sz. alatti Bableves kocsma pejoratív értelmű fogalommá vált. Ma már nyilvánvaló, hogy az egykori kiskocsmák, vendéglők hangulata, specialitásaik, figyelmes kiszolgálásuk hiányzik jelenünkből. A helyükbe került új létesítmények nem tudták feledtetni a hajdani igényes, kultúrált üzleteket. Kereskedők, boltok A palotavárosi szerbek közül a XVIII-XIX. században sokan foglalkoztak kereskedelemmel (ún. ráckalmárok). Az 1784-es székesfehérvári mesterlista két csoportban - aprólékos portékákkal kereskedők: boltosok és vásárosok - sorolja fel a kereskedőket. Az első csoportban 27-en, a másodikban 13-an voltak, közülük 10 szerb nevű (Varga 1968, 264). A görögkeleti orthodox egyházközség első gondnokai is a kereskedők, a szerb közösség legtekintélyesebb és leggazdagabb tagjai közül kerültek ki. Az egyház első adományozói szintén ők voltak, a templom építésekor ugyancsak ők tárgyaltak a vállalkozókkal. Az ikonosztázon ez a felirat olvasható: „Aszerb közösség népe, a kereskedő urak által emelve”. Ok voltak az egyházi alapítványok legfőbb adományozói. A templom javára adományozók között 1792-ben, 1793-ban és 1802-ben említik a KereskedőkTársaságát, illetve a Kupec Társaságot. Nem véletlen, hogy az egyházközségi tagok között is főként kereskedőket találunk (Jáksity 1962). Virágkorukban, a XIX. század közepéig, gyakran a székesfehérvári Kereskedelmi Társulat élén is szerb elnök állt. A kereskedelmi iskola márványtáblájára, amit 1912-ben lepleztek le, aTársulat elnökének nevét vésték. Közülük az alábbiak szerbek voltak: Georgije Kirovity 1796-1807 Mihájló Ivánovity 1807; 1812-1819 Jován Dukovity 1823-1828 Mihájló Sztojánovity 1835-1840. A székesfehérvári Kereskedelmi Társulatot 1712-ben kevés magyar, több német és rác kereskedő alapította. ATársulat alakulásakor belépő rác kalmárok, név szerint Görögh János, Görögh György, Brandies Szabó László, Rácz Szabó Ádám, és Száva István voltak. A XVIII. század közepére a szerb kereskedők száma annyira megnőtt, hogy a magyar kereskedők a század végén már a görögkeletiek társulati felvétele ellen tiltakoztak. Ennek ellenére a szerb kereskedők utódai egészen a XIX. század közepéig vezető szerepet játszottak a város kereskedelmi életében. A magyar kereskedők csak azt érték el, hogy a XVIII. század végén kimondták: ha a Társulat elnöke „illirica vallásu”, akkor két év múlva „katholika vallásut” kell választani. A másodelöljárók ugyanúgy kétévenként váltották egymást a római katolikusok és a görögkeletiek közül (Vértes 1910,12-17,132-137). A XIX. század közepére a magyar, német és zsidó kereskedők számához képest a szerb kereskedők erősen megfogyatkoztak. A kapitalista vállalkozások korában már nem volt jelentős szerepük a város kereskedelmi életében. A magyar nyelv „bolt” kifejezése egyaránt jelent üzleti vállalkozást és az e célra szolgáló 96
