Demeter Zsófia - Gelencsér József - Lukács László: Palotavárosi emlékek. Székesfehérvár - Palotaváros története és néprajza - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 31. (Székesfehérvár, 1990)
Régi palotavárosi kocsmák és vendéglők
A Palotai út 67. szám alatti vendéglő tulajdonosa csaknem fél évszázadon át Kiss Kálmán (1885-1956) volt. Nagyapja, Kiss József még Rác utcai földművesként élt, de apja, Kiss György (1838-1909) már vendéglőt nyitott. Ebben minden bizonnyal szerepet játszott az a körülmény, hogy Öreghegyen a Borjukuti dűlőben két szőlőfölddel bírt. Halálakor jelentős vagyont hagyott maga után. Leánya, Mária a szőlőföldeken kívül kb. 10 kh szántót és a Palotai úton egy házat is örökölt. Fia, Kálmán a vendéglőt és a lakóházat magába foglaló ingatlanon kívül 2,5 kh földet kapott a Gellért utca közelében. Kiss Kálmán apja haláláig napidíjas volt a városházán, de azt követően átvette az üzlet vezetését. Életkora, illetve a vendéglővel járó tevékenység feleséget kívánt, így 1912-ben házasságot kötött. Két fia született, 1913-ban ifj. Kálmán és 1919-ben Miklós. Az egész család által végzett munka tekintélyt, jó hírnevet hozott, a vagyoni gyarapodást is segítette. Az 1911-ben felépített új lakóházat és vendéglőt mind otthonosabbá, felszereltebbé tették, majd a két világháború között a Várkörúton (utóbb Népköztársaság út) bérházat vásároltak. Kiss Kálmán a Vendéglősök Szikvízgyárának lett az elnöke. Ali. világháború jelentős pusztítását a család illetve az üzlet kiheverte, de 1950-ben bekövetkezett az államosítás. Ifj. Kiss Kálmán reáliskolába járt, de emellett rendszeresen segített a vendéglőben. 1940-ben nősült, iparengedélyt kapott ásványolaj és vegyitermék kereskedésre. A vendéglő udvarán megindult üzletet a katonai behívás, a háború, a hadifogság gátolta, illetve megszüntette. Ifj. Kiss Kálmánnal ellentétben testvére, Miklós szorosabban kötődött a szakmához. Négy középiskolát végzett, majd apjánál kitanulta a vendéglős mesterséget. Az államosítást követően a Fehér Ló néven megnyitott vendéglő gebines vezetője lett. A szakmát csak az épület 1968-ban bekövetkezett kisajátításakor, elbontásakor hagyta ott, nehézgépkezelőnek állt. Az 1910-es évek elejétől bérelte a nagy hírű Ponty vendéglőt Héjj Imre (1883-1964.). Édesapja, id. Héjj Imre (1852-1932.) mészárosüzlettel rendelkezett a Piac téren, az egykori várfal előtt. Édesanyja Fülei Mária (1858-1938.) jó hírű szőlősgazda családból származott, az Öreghegyen hárslevelűt termeltek. Héjj Imre öt testvére közül kettő kiskorában meghalt, míg a többiekből erdőmérnök, óvónő és kultúrmérnök vált. Egyedül Héjj Imre nem szerzett diplomát, vele szemben az volt a család elvárása, hogy folytassa a mesterséget. Be is állt apjához inasnak, s 1900-ban szabadult. 1909-ben eljegyezte, majd feleségül vette a városi közgyám leányát, Seiwald Máriát (1889-1979.). Héjj Imre ezzel együtt szakmát változtathatott, amire apja anyagi helyzete adott lehetőséget. Rövidesen József nevű rokonától átvette a Ponty bérletét, s feleségét oda vitte háziasszonynak a kétszobás, komfort nélküli lakásba. A feleség a konyhát vezette, a férj a vendéglőben tevékenykedett. 1914-ben Héjj Imre bevonult katonának, a feleség vitte az üzletet, azzal a céllal, hogy fönntartsák, átmentsék béke idejére. („A rolót le ne húzd!” - írta a férj rendszeresen a frontról.) A hivatalnoki családból kikerült asszony a háborús viszonyok ellenére megőrizte, s 1918 végén hazaérkező férjének átadta a vendéglőt. Héjj Imre a két világháború között a város közéletének, s országos szinten a vendéglős szakmának egyik legismertebb személyisége, vezetője lett. 1925-től a Székesfehérvári és a Fejér Megyei Vendéglősök, Szállodások, Kávésok és Kocsmárosok Ipartársulatának elnöke, majd a dunántúli szövetség elnöke, az országos szövetség igazgatósági tanácsának tagja, illetve alelnöke. Az említett funkciók mellett azonban a család jelentősebb vagyont nem szerzett. Az Öreghegyen örököltek 1600 ü-öl szőlőt, illetve a Halász u. 6. sz. alatt egy lakházas ingatlant, de ez nem szerzeményi vagyon volt. Fiúgyermekük Mezőkomáromban jegyző lett, de lányukat is taníttatták. A vendéglős nagy forgalmat bonyolított le, melynek a II. világháború vetett véget. Héjj Imre 1944 őszén kórházba került, majd a front idején elhagyta a várost. A vendéglő gyújtóbomba-találatot kapott, részben leégett, részben pedig a kibombázottak foglalták el. 1945 után már nem nyitott ki, rövidesen lebontották. Égykori bérlői a Halász utcába húzódtak vissza. Züringer Gyula (1897-1951) pályája tekervényesebb volt, mint a fent említett szakmabelieké. Szigetcsépen született, németajkú családban. A pincér szakmát tanulta ki, s így került Fehérvárra. A Fekete Sas Szállóban ismerkedett össze feleségével, Nagy Annával 88
