Demeter Zsófia - Gelencsér József - Lukács László: Palotavárosi emlékek. Székesfehérvár - Palotaváros története és néprajza - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 31. (Székesfehérvár, 1990)
Kézművesipar a Palotavárosban
reggel 3-4-5 órakor megérkezve jó helyet foglaljanak. Balázsik Antalnak Mór, Kisbér, Öskü, Szentgál, Sárbogárd voltak jó vásáros helyei, míg Szentes Jánosék Mórt és Sárkeresztúrt említették. Piacra, vásárra nagyobb mennyiségű, különböző méretű árut vittek, amit sátorból kínáltak. A minőség bizonyságául Balázsik Antal a negyvenes években a parasztemberek előtt bele is állt a rostájába. A szita egész évben fogyott, míg a rosta inkább tavasztól őszig ment. A törzs- és alkalmi parasztvásárlók mellett jelentkeztek az uradalmak is. A harmincas évek végén egy új rosta 2,50 pengőt, egy-egy szita 20-40-60 fillért ért. A vásározás 1945 után pár évvel abbamaradt. A szita-rosta visszaszorulását követően a kerítéshez szükséges drótfonás adta a két kisiparos megélhetését. E téren az állami ipar sem jelenthetett igazi konkurenciát, azzal szemben előnyben voltak, hiszen a megrendelők, vevők igényeit jobban ismerték, kielégítették, az általuk kért méretben, határidőre állították elő a terméket. Hivatalosan csak megrendelésre dolgoztak, mivel a raktáron tárolt fonat után magasabb adót kellett fizetni, de általában raktárra is készítettek, hogy a jelentkező vásárlónak ne kelljen várnia. A drótkészítés századunk első felében országszerte gyakori volt. A dróthálót faoszlopokra feszítették, s így alkalmazták a belterületi, kerti, szőlő- és gyümölcsöskerti parcellák védelmére. Szerepe századunk második felétől, utolsó harmadának kezdetétől fokozatosan alárendeltebb lett. A két család által készített kerítés jellemzőit öt ismérvén keresztül lehet megragadni: 1. a drót minősége 2. a drót vastagsága 3. a lyukbóség 4. a kerítés magassága 5. az előállított tekercs hossza. Horgonyzott illetve fekete drótot használtak fel, amilyenhez a kereskedelemben jutottak. Avastagság szerint tizennégyest, tizenhatost, azaz 1,4—1,6 mm-est. Leggyakrabban a tizenhatost, csibedróthoz a tizennégyest használták. A lyukbőség általában 5,2; csibedrótnál 3 cm volt. (Balázsik Antalnál 2,5 cm.) A leggyakoribb magasság Szentes Jánosnál 1-1,25 m, Balázsik Antalnál 1,2-1,3 m. Tavasszal a csibék kelésekor keresett csibedrót 50-60 cm magas volt. Szentes Jánosnál a legmagasabb kerítés 1,5-1,6 m-t ért el, míg Balázsik Antal készített 2-2,2 m-t is. Egész évben járatos méretnek minősült az 5,2 cm lyukbőség, 120-130 cm magas kerítés. Egy-egy tekercs kerítésdrót hossza 20-25-30 m lehetett. A kézi illetve villanyáram hajtású gép lényegében azonos módon működött. Az utóbbinál lábbal kezelt kuplunggal lehetett indítani-megállítani a szálat. A lágyhuzalból egyszerre egy basplit, 60-80, esetleg 100 kg-ot tettek föl a gépre, hogy ne kelljen gyakran megállni. A szál egy csigán futott keresztül, ami megtörte, cakkossá tette. A kívánt magasság lefutása után fogóval csípték el a szálat, majd a következőt az előzőbe bújtatták, s újból indították a gépet. Az újabb cikkcakkos szál belekapcsolódott az előzőbe. Minden szálat a végén be is kellett hajtani, hogy ne keveredjenek össze, s ügyelni kellett, hogy ne csússzanak egymásba. 5,2 cm-es lyukbőségnél 23 pár szálat kellett belehajtani 200 cm hoszszúságba. Sokszor kellett tehát a fogót használni, csípni vele. Az árusítás a műhelyben történt, a vásárlók a városból és a környező falvakból jöttek, kizárólag magánszemélyek voltak. Balázsik Antal foglalkozott ágybetétek és kerítéseknél használt hullámos fonat összeállításával is. A városba kerülésétől az ötvenes évek végéig készített ágybetétet fakeretre. A gyárilag elkészített fonatot feszítette ki keretre. Egyik végén nagyon erősen leszögezte a fonatot, majd spannoló géppel meghúzatta, kispannolta és a másik végén is rögzítette. Mindkét felén lemezzel borította, így az ágynemű nem akadt bele, végezetül feketére festette. Az 1950-es évektől nem lehetett sodronyfonatot kapni, így saját maga állított elő 2 cm-es lyukbőségű kerítésfonatot, amit szögecsekkel, csavarokkal erősített vaskeretre. A feszességet öt-öt rugó biztosította. Az 1920-as évek végétől a lakatosmesternél készített hullámos fonatot 3-5-8 cm-es lyukbőségűre összerakta és a megrendelő ízlése, kérelme szerinti keretre rádolgozta. Ajáratos méret 180 cm-től 200-ig terjedt, 110 cm-es magassággal. Az így keretbe foglalt fonat kerítést adott azzal, hogy vas, valamint betonoszlopra karmokkal rákapcsolták illetve hegesztették. 83
