Demeter Zsófia - Gelencsér József - Lukács László: Palotavárosi emlékek. Székesfehérvár - Palotaváros története és néprajza - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 31. (Székesfehérvár, 1990)
Balsay István: Előszó
Előszó Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Palotaváros... Kissé profánnak tűnhet a Tisztelt Olvasó előtt, hogy beköszöntő soraimat a népmesék kezdő mondatával indítom, de e kötet elolvasása után mindenki számára elfogadhatóvá válik - reményem szerint - a mesés kezdet. Igen, volt egyszer egy Palotaváros apró házaival, girbe-gurba falusias utcácskáival a valódi város tőszomszédságában. Utcáinak neve őrizte a benne élők sokféle mesterségét, a tisztes céhhagyományok és ipari mindmegannyi ága-bogát. Különös mikrovilág volt ez a városrész Székesfehérott. Megfértek benne az iparosok mellett a kereskedők, földművesek, a szerbek rácoknak keresztelt utódai egyaránt. Ez a Palotaváros tűnt el egyszer s mindenkorra! Illetve tűnt volna el nyomtalanul a könyörtelen városrendezők szívtelen racionalitása nyomán, ha nem működött volna a fehérváriak mély lokálpatriotizmusa, történelmük és múltjuk e tündéd szigete iránt. De élt a szeretet sokakban, hogy legalább a Rác utca megmentésével - mint cseppben a tengert - bemutassák a mai és jövőbeni fehérváriaknak elődeik életét és mindennapjait. A példaadó tettet Europa Nostra díjjal honorálták. így válhatott még egyszer ez az egyszer volt Palotaváros a fehérváriak legjobbjainak, építészeknek és építőknek, városvédőknek és vállalatoknak az egyszerű városszeretőknek példaadó cselekedetté. Amikor most a Kedves Olvasó elkezdi lapozni e könyvet, megkezdi az ismerkedést a Palotaváros múltjával, akkor a szerzők jóvoltából rövidesen rádöbben arra, hogy a valóságban valóban egyszer volt, hol nem volttá vált ez a városrész, de mégis megőrződik a Rác utca révén, e könyvben, s mindazok által akiket megigéz az eltűnt-megmaradt Palotaváros varázsa. Székesfehérvár, 1991. február 19. Balsay István polgármester 7
