Demeter Zsófia - Gelencsér József - Lukács László: Palotavárosi emlékek. Székesfehérvár - Palotaváros története és néprajza - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 31. (Székesfehérvár, 1990)
Kézművesipar a Palotavárosban
36. ábra. Dittrich István kalaposmester lakóháza a Csapó utcában. Gelencsér József felvétele, 1982. A fehérvári kalaposok másik jelentős csoportja a Dittrich család rokonsági körébe tartozott. Régi fehérváriaknak tartják magukat. Id. Dittrich Ede a cipészmesterséget folytatta; fia, ifj. Dittrich Ede (1860-1923) a kalaposságot tanulta. Reizinger Lajosnak a Romkerttel szemben fekvő, azóta lebontott műhelyében legényként dolgozott, majd 1891-ben önállósította magát. Műhelye ekkortól Szömörce u. 3. sz. alatt termelt, ahonnét 1912-ben Csapó u. 12. sz. alá költöztek át. A kiválástól bérelt üzletet a Szőgyény-Marich (utóbb Liszt Ferenc) utcában. Mivel az épület tulajdonjogát nem sikerült megszerezni, 1923-ban ki kellett költöznie. Ezután Simor u. (utóbb Piac tér) 2. sz. alatt az ortodox zsidó egyházközségtől bérelt kirakatos, sarkon fekvő üzlethelyiséget. Halála után a mesterséget özvegyi jogon felesége, Szőke Erzsébet gyakorolta. Dittrich Ede két fiúgyermeket hagyott maga után. Közülük Ferenc több mesterséggel való próbálkozás után sógoránál, Deli Pál kalaposmesternél Budapesten kitanulta a szakmát, de foglalkozása más lett. Öccse, István (sz. 1904) előbb vaskereskedóként szabadult, ám apja betegeskedése, bátyja másirányú érdeklődése miatt - bár viszonylag későn - kitanulta a kalaposságot. Apja műhelyében három évig inaskodott, majd Polonyi Béla műhelyhelyiségében az ipartestület kiküldöttje előtt tanoncvizsgát tett. A vizsgadarab, egy közönséges kalap elkészítése nem okozott gondot számára. Segédként előbb itthon dolgozott, majd két évig Budapesten bővítette ismereteit: Deli Pál Dob utcai kalapgyárában, azután Balczó, majd Filácz kalaposmestereknél. Távollétében az üzletet anyja vezette, a sógorok közreműködésével. Dittrich István Fehérvárra visszakerülve még édesanyjával együtt dolgozott, s kapott az 1927-es Országos Ipari, Kereskedelmi és Mezőgazdasági Kiállításon aranyérmet. Ugyanezen évben önállósította magát, s 1936-ban Budapesten „kalapos és sapkakészítő” mestervizsgát tett. A vizsgán keménykalapnak való anyagot kapott, azt kellett készre csinálnia. A fehérvári műhely az épület elbontásáig, 1986-ig Csapó u. 16. sz. épületben működött. A Simor u. 2. sz. alatti üzletben 1952-ig, az államosításig árusítottak. Ez utóbbi munkát Dittrich István édesanyja, illetve 1930-ban történt házasságkötésük után felesége, Vanka Etelka (sz. 1907) végezte. AII. világháború elsősorban az üzletben tett kárt, mintegy 4000 db kalap vált prédává. Mind Dittrich Ede, mind Dittrich István általában egy segédet és egy inast tartott. Az I. világháborút megelőzően - más szakmákhoz hasonlóan - többször foglalkoztattak horvát nemzetiségű tanoncot, akik otthoni lehetőség hiányában jöttek ide szakmát tanulni. Dittrich István az előállítás mellett 1952-ig készterméket is nagy számban forgal-63
