Demeter Zsófia - Gelencsér József - Lukács László: Palotavárosi emlékek. Székesfehérvár - Palotaváros története és néprajza - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 31. (Székesfehérvár, 1990)

Kézművesipar a Palotavárosban

33. ábra. A székesfehérvári csapócéh behívótáblája. István Király Múzeum. Leltári szám: 13.1.1. Gelencsér Ferenc felvétele

Készítményeik a legdrágább viseleti darabnak számítottak. Fejér megye 1746-ban kibocsátott kézműves árszabásából tudjuk, hogy ekkor a legdrágább csizma 2 forint 20 dénárba, egy selyemposztóból készült, bélelt, zsinóros mente 1 forintba, ugyanilyen minőségű nadrág 35 dénárba, „az legjobb fáinabb materiálbul csinált kalap” 3 forintba, a legdrágább cifraszűr 3 forint 70 dénárba került. Ezzel szemben a legtöbb szűcsmunka ára 15-56 forint között mozgott. Például: „Egy lengyeles, fekete béléssel és rókanyakkal készített mentéért 15 forint; Harmadfél rőf selyem posztóból álló férfi mente, hogy ha egészben róka mállal és körös-körül róka torokkal prémeztetik, fizettetik szűcsnek 28 forint; Asszony embernek való mentét, ha két szárnya mállal bélöltetett és az hátullára bárány béllés tétetik, róka torok prémre: 30 forint; Öt rőf posztóbul álló mentétől egészen róka máll bélléssel és róka torok prémmel környös-körül: 56 forint.” (Farkas 1971, 274-275).

A székesfehérvári szűcsök céhszabályaikat III. Károly császártól nyerték. Az 1732. május 19-én az osztrák császárok kedvelt nyári tartózkodási helyén, a Bécs melletti Laxenburgban kiadott magyar nyelvű artikulusait Székesfehérvár 1733. évi közgyűlésén hirdet-57