Demeter Zsófia - Gelencsér József - Lukács László: Palotavárosi emlékek. Székesfehérvár - Palotaváros története és néprajza - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 31. (Székesfehérvár, 1990)

Palotaváros társadalmi szerkezete a XX. század elején

11. ábra. Haj vágás Varsányi Imre fodrászüzletében a Piac tér-Sütő utca sarkán. A fodrászműhely felszerelése az István Király Múzeumba került. Gelencsér József felvétele, 1981.

nyék között, másrészt polgárosultabban éltek, mint a kisiparosok. A kapitalista fejlődés eredményezte átrétegeződést, azon belül is a felemelkedést, az asszimilációt ennél a rétegnél figyelhetjük meg. A jelentős részben zsidó származású kereskedők jól alkalmazkodtak ugyanis a tőkés feltételekhez. A városrész lakóinak a vásárra, a piacra érkezők, a hoszszabb-rövidebb ideig itt tartózkodók ellátással kapcsolatos igényeit 20 bormérő, vendéglő, kifőző elégítette ki.

Akispolgárságot gyarapította az a néhány fő, akit magánzóként, tőkésként, utazóként jegyeztek be, továbbá a házbirtokosként említettek is, akiket nem sorolhattunk a földművelők közé. A modem polgári fejlődés teremtette meg a társadalomnak azt a rétegét, mely az egyik legösszetettebb és legmaradibb volt, az alkalmazottak és altisztek körét. A két világháború között a palotavárosiak által már hőn áhított, lényegében az uralkodó osztályokat kiszolgáló, bizalmi jellegű állások száma még elég csekély. Mindössze 15-en tartoztak ide. Az uralkodó osztály szilárd bázisát alkotó réteg egyrészt a közlekedési, illetve közszolgálati intézmények, másrészt termelő egységek szolgálatában állt (postás, portás, kalauz, illetve munkavezető, felügyelő).

Míg az arisztokrácia és a pénzmágnások távol tartották magukat a külvárostól, addig a középosztály egy része „kénytelen volt” itt élni, de a kispolgárságtól, az alkalmazottaktól történő elkülönülés végett önmagát úrinak tekintette, jelölte (27 adózó). A kétkezi munkától elzárkózó rétegbe mindenekelőtt a katonatisztek és diplomások (ügyvédek, orvosok, tanárok) kerültek, kiknek néhány képviselője található a Palotavárosban. Az úri középosztály alsó határán mozogtak az itt élő könyvelők, a táncmester, az ügyvédjelöltek. Képzettsége ellenére sem nyerhetett ide befogadást a görögkeleti lelkész és az izraelita főrabbi. Az úri életmódot folytató réteg a Belvároshoz közelebb eső területen lakott, ezzel is mintegy jelezni kívánva hovatartozását. A társadalmi piramis legalján élő ipari és

31