Demeter Zsófia - Gelencsér József - Lukács László: Palotavárosi emlékek. Székesfehérvár - Palotaváros története és néprajza - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 31. (Székesfehérvár, 1990)

Palotaváros társadalmi szerkezete a XX. század elején

10. ábra. Józsa Imre az asztalos mesterséget mindvégig hagyományos módon folytatta Selyem utcai műhelyében. Gelencsér József felvétele, 1980.

csak néhány képviselője maradt, ami utalt a szakma kihaló voltára. A nyersbőrfeldolgozás ekkor már elsősorban a kézművesipart kiszorító bőrgyárakban folyt. A XIX. század második felében a város csizmadiái a helyi jelentőségen még lényegesen túlemelkedtek, a hadsereg részére készletre is dolgoztak, a vásárok alkalmával sátraik utcasorokat képeztek. A vizsgált időszakban a palotavárosi mesterek száma 28-ra csökkent. A csizmadiák városrészéből egyre inkább a suszterek városrésze alakult ki (34 cipészmester). Azonban a szolgáltatások sem ezen, sem más ágaiban (23 szabó, 4 kovács, 4 mázoló) nem történt meg a tőkés kisüzemek kialakulása. A változó körülmények közt is tartották helyüket az élelmiszeripar (9 sütő, 12 hentes, 6 mészáros) és az építőipar (10 kőműves, 6 ács) képviselői, de alig érezhető a vas- és gépipari termelő, szolgáltató szakmák előretörése (5 lakatos, 6 bádogos).

A városrészben jelentős árucsere-forgalom is lebonyolódott. A Hal téren és a Simor utcában tartották a hetivásárokat, ahol mezőgazdasági termények és az iparosok portékái cseréltek gazdát. A kereskedők igyekeztek üzleteikkel a piac közelébe kerülni, s így nemcsak Palotaváros, hanem a vásározók szükségleteinek kielégítésében is részt vehettek. A városrészben összesen 110 adózó kereskedő élt. Jómódú középpolgári rétegüket nem tudjuk elkülöníteni az állandó üzlettel bíró kereskedőtől, de egyértelmű, hogy az utóbbi volt a döntő többségű. A mindent árusító szatócsok száma ezen belül 26 volt. Aföldönárusok, házalók, ügynökök szintén 26 főt tettek ki. Akiskereskedők egyrészt jobb anyagi körülmé-30