Demeter Zsófia - Gelencsér József - Lukács László: Palotavárosi emlékek. Székesfehérvár - Palotaváros története és néprajza - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 31. (Székesfehérvár, 1990)

Életmód, társadalmi csoportok a Palotavárosban a XVIII - XX. században

8. ábra. Viniczai István és felesége esküvői képe, 1940. Gelencsér Ferenc reprodukciója

gazdát cseréltek. Természetszerű, hogy a kereskedők erre orientálódtak, s itt történt a város, a városrész lakosságának ellátásán túl a környékbeli parasztság keresletének kielégítése is. A Belváros általában előkelő üzleteivel szemben itt hiányzott a fényesség, a drágább cikkek, az árukészlet a paraszti és iparos vevők elvárása szerint alakult. A telephelyet, nagyobb tárolóhelyet igénylő bor-, gabona-, fa-, vaskereskedők egy része szintén a Palotavárost választotta. A városrész mindennapos ellátását biztosította, hogy csaknem valamennyi utcában egy-egy fűszerbolt és kocsma működött, a kocsmák, bormérők, vendéglők száma pedig 19, illetve 11 volt.

A századfordulón összesen 110 kereskedő élt a városrészben. Döntő többségükben üzlettel bíró kereskedők voltak, melyhez képest a jómódú középpolgárság csak igen vékony réteget adott. A mindent árusító szatócsokkal azonos létszámot képeztek a. földönárusok, házalók, ügynökök. Akár az iparosok, elsősorban a lakosság alapellátásához, a mezőgazdasági termelés folytatásához szükséges árukat kínálták a kereskedők is. Az utóbbiak azonban jobb anyagi körülmények között, polgárosultabban éltek, mint a kisiparosok. A kapitalizmus korának egyik jellemző vonását, az átrétegződést, a felemelkedést itt lehet tetten érni. Az asszimilálódó, zsidó származású kereskedők jól alkalmazkodtak a tőkés feltételekhez.

Századunk közepére a városrész német és szerb származású lakói is nagyrészt asszimilálódtak, az előbbiek sokszor származásukat megtagadva magyarnak vallották magukat. A szerb nemzetiség tovább őrizte nyelvét, görögkeleti vallását, de egyébként életvitele nem ütött el a többi palotavárosiétól.

18