Demeter Zsófia - Gelencsér József - Lukács László: Palotavárosi emlékek. Székesfehérvár - Palotaváros története és néprajza - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 31. (Székesfehérvár, 1990)
Jelesnapi szokások Palotavárosban
Nagypéntek Jézus keresztre feszítésének, a gyásznak napja. A palotavárosiak mentek Isten koporsóját járni. A város 4-5 templomában (leginkább a barátoknál, zircieknél, a Nagytemplomban és a felsővárosiban) valamelyik oltárhoz nagypéntek reggeltől nagyszombat délutánig kitették a feszületet, melyet körmenetszerüen kerestek fel. Letérdeltek hozzá, imádkoztak, a perselybe pénzt tettek. A szentsír ilyen egyszerűbb megjelenési formája hazai, illetve közép-európai liturgikus fejlemény. A vallásos emberek számára az igazi ünnepet a föltámadás, a mise és a körmenet jelentette. Nagyszombat délután legelőször a Felsővárosban, 5 órakor a barátoknál, 6-kor az Öregtemplomban, 7-kor a cisztereknél tartották. A barátoknál a szertartás során az egyházi előírásoknak megfelelően elvégezték a tűz szentelését. A parázsból ki-ki vitt haza, hogy égi háború alkalmával a tűzre dobjon belőle. A szentelés után a körmenet az utcán, a templom körül csak kisebb távolságot tett meg. A papot követve 4 férfi lábakon vitte az eget, mely alatt egy érdemesebb emelte magasra a Jézust jelképező szobrot, a pap pedig a szentségtartót. A nagy tömeg énekelve, de zászlók nélkül követte őket. Ffúsvétra általában nagyszombaton megfőztek. Húsvétvasárnap az ételszentöléssel kezdődött. Fehér kendővel letakart sonkát, tojást, tormát, sót, paprikát, üres kalácsot, kicsi kenyeret vittek a Nagytemplomba szenteltetni, az eső misére. Régebben mindenki a padokban maradt, a pap úgy szentelt, az utóbbi időben két sorban álltak fel, a szentelnivalót kézben tartották. Amíg a szentelménnyel haza nem értek, otthon senki nem reggelizhetett. Részt vettek az egyházi szertartásokon, és emellett a rokonok, családtagok meglátogatták egymást. Húsvét ilyen tekintetben azonban elmaradt, karácsony mögött, ahogy kisebb ünnepnek is számított. Húsvét másnaptyán és húsvéthétfőn locsoltak a legények. A század első harmadában a legények által vödrökkel végzett öntözés utal a szokás eredeti, termékenységvarázsló jellegére. Az egy utcabeli, egyidős legények meglesték a belvárosi házakhoz tejjel induló vagy a templomba igyekvő lányokat, és megöntözték. Közben rájuk is kérdeztek: „Szabad locsúnyi?” Az iskoláskorú gyerekek locsolása újabb keletűnek számít. Kissé felvizezett kölnivel, szagosvízzel jártak házról házra. Versikéjükért tojást, esetleg pár fillért kaptak. Húsvétra a szülők is megajándékozták a gyerekeket, a nyuszi hozta piros tojáson kívül általában kisebb ruhadarabokat kaptak. Tavasz a természet újjászületésének, a mezei munkák megindulásának ideje. A természet törvényeit a parasztság igyekezett minél jobban kiismerni. A törvényszerűség közötti eligazodást segítette, egy bizonyos mezőgazdasági munkák elvégzését meghatározott időpontokhoz, napokhoz kötötték. Húsvét napján a magyar nyelvterületen több helyütt fokozott figyelmet fordítottak a határra, a vetés fejlődésének biztosítására. A palotavárosiak is figyelemmel kísérték egy-két búzaföldjüknek vetését. Azt tartották, „ha húsvétkor a varjúnak gatyakötésig ér a búza, akkor nem sokérő termés lesz.” József nap (március 19.) az ismert regula szerint a meleget hozta, egyben a zöldségvetés napja volt. Néhányan látogatták a Szemináriumi templomot, ahol József naptól egymás után 8 estén keresztül misét tartottak. A szeszélyes időjárású április első napja a tréfálkozásé, a palotavárosiak is rendszeresen beugratták egymást. Századnapkor (április 10.) is vetettek uborkát. Szent György nap (április 24.) a magyar parasztság életében fontos határnap. A Palotavárosban ekkortól harangozták a nyócat, hogy azután Szent Mihálykor ismét visszatérjenek a hétórai harangszóhoz. A pásztorok első kihajtása ekkorra esett. Úgy tartották, hogy korábban nem tanácsos az ágyruhát a szabadba kitenni, mert „begyün a betegség”. György napjára rendszerint megjött a jobb idő, így ekkor rakhatták a kukoricát, és vele együtt a burgonyát („előtte a fagyok még könnyen elvihették”). Május - pünkösdi ünnepkör Május elseje a fiatalság tavaszi örömünnepe, mely napra virradóra a Palotavárosban is májfákat állítottak. Éjszaka titokban a legények az erdőről jegenye vagy fenyőfát hoztak, 153
