Demeter Zsófia - Gelencsér József - Lukács László: Palotavárosi emlékek. Székesfehérvár - Palotaváros története és néprajza - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 31. (Székesfehérvár, 1990)
Történeti és régészeti adatok a középkori Sziget külvárosról
után a feltárt alapfalakat romkertben mutatják majd be. A régészeti feltárás eddigi eredményeit Siklósi Gyula publikációiból és a székesfehérvári Technika Házában 1981-ben az addig előkerült leletekből rendezett kiállításról ismerjük (Siklósi 1979, 297-299; 1982, 4; 1982 a, 1982 b; 1987, 11-17; 1988, 246-248; Veress-Siklósi 1990.). A keresztesek Szent István templomát és rendházát Martyrius esztergomi érsek kezdte építtetni, 1151-ben falai fél magasságig álltak. Az építkezést Eufrozina özvegy királyné adományaiból fejezték be 1162-1172 között (Fitz 1957, 8-9; Siklósi 1982, 7-8; 1987,16). A Szent István királyról nevezett Szigeten a templom az 1083-ban szentté avatott István király tiszteletére épült, akit Fehérváron a királyi bazilikában temettek el (Érszegi 1971, 178). Martyriust az a szándék is vezérelhette, hogy a keresztesek letelepítésével a Szent István és Szent Imre sírhoz zarándokló tömegeknek hospitalitást biztosítson (Siklósi 1982). Eufrozina királyné, aki a birtokokat is adományozta, a fehérvári Szent István templomban kapott örök nyughelyét (Fitz 1980, 14). Fia, III. Béla 1193-ban megerősítette a kereszteseknek tett birtokadományokat, s azok egy részén a rend javára a királyi adóról is lemondott (Benda 1981,1. 123). A keresztesek templomának és rendházának 2 m vastag falait Siklósi Gyula 1979-ben tárta fel. Ezeket nem alapozták, hanem közvetlenül a föld felszínére építették, majd a terepet feltöltötték. A feltöltésből számos korabeli használati tárgy került elő. A rendház lovagterméhez 4x5 m-es belméretű torony épült. A feltárt épületek díszítő tagozatait édesvízi kemény mészkőből vagy hazai vörös mészkőből faragták. Falazáshoz a közeli kőbányákból hordták a követ. A lovagterem padlója öntött habarcsból készült (Siklósi 1982). Az eddig előkerült leletek közül egy emberfejes szenteltvíztartó töredéke és egy dreihauseni-típusú serleg érdemel külön említést. Az emberfejes szenteltvíztartót kemény édesvízi mészkőből faragták. A másodlagosan befalazott töredék hosszúsága 20, szélessége 13,6, a rajta lévő emberfej hossza 10,6, szélessége 8 cm, a medence felületéből 4,7 cm-re emelkedik ki. Az ábrázolás 30 év körüli férfifej. A szenteltvíztartó a templom XII. század közepi építési periódusából származtatható (Siklósi 1979, 297-299). A szinte teljesen ép dreihauseni-típusú serleg a rendház részben már feltárt Nagy Csarnokának területéről került elő. Ez a német kőcserépkészítő mesterek által készített ivóedény a korban divatos csórcipőbe bújtatott alsólábszárt formázza. Ebből az edénytípusból csak nagyon kevés példány maradt fenn, s azok ma értékes tárgyai az európai múzeumoknak. A szigeti példány magassága 27,5 cm, űrtartalma 6,5 dl, a XV. században készült. Abban a korban méregtelenítő hatást tulajdonítottak a magas, kb. 1200 C°-on kiégetett ivóedénynek (Siklósi 1982, 11; 1983,153-168). A székesfehérvár-szigeti rendházban a keresztesek belső magyarországi főkonventje működött. Politikai, gazdasági, betegápolási szerepük mellett hiteles helyi működésüket kell kiemelni. A hiteles helyek (loca credibilia) hiteles pecsétjükkel ellátott, közhitelű okleveleket állítottak ki. Hiteles helyi szerepkört Magyarországon a XIII. század óta a káptalanok és a konventek töltötték be. A XV. századra az a gyakorlat alakult ki, hogy a hiteles helyek abban a megyében lévő birtokok ügyében, valamint az ott történt események kivizsgálásában jártak el, ahol a káptalani vagy a konventi hiteles hely volt. Ez alól csak a budai káptalan, a székesfehérvári keresztes konvent és a boszniai káptalan jelentett kivételt, amelyek a középkori Magyar Királyság egész területén folytathattak hiteles helyi tevékenységet (Komjáthy 1982, 28—29). A rend lovagjai élén világi parancsnok, a praeceptor és helyettese a vicepraeceptor állt. A szerzeteseket a perjel kormányozta. Az itt működő iskola és hiteles helyi hivatal vezetését a lector látta el. A rend fő feladata a törökök elleni fegyveres harc volt. A székesfehérvári keresztes konvent Fejér, Somogy és Tolna megyében lévő birtokai jövedelmének nagy részét is a feladat szolgálatába állította. Birtokaik kezelését is világi szakember, a commendator irányította. A törökök elleni harcokban szerzett sérülések gyógyítása során kórházaikban európai hírű sebészet alakult ki. A Sziget Szent István király utcájában éltek a keresztesek jobbágyai. Az ásatások alapján ennek helyét a Selyem utca területén jelölhetjük meg, ahol néhány XV. századi házrészlet került elő. Ez a falu egészen a török hódításig különleges kiváltságokat élvezett. Kézművesek is szívesen telepedtek meg itt. 1539-ben a keresztesek Szapolyai Jánoshoz fordultak 11
