Demeter Zsófia - Gelencsér József - Lukács László: Palotavárosi emlékek. Székesfehérvár - Palotaváros története és néprajza - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 31. (Székesfehérvár, 1990)
A szerbek Székesfehérváron
6. a plébánia sessió, négy szántó és az iskola épületével együtt vásárolt rét, de miután ez csak 16 katasztrális hold, így csak fél sessiónak számít 7. sessió kárpótlása - 1868-tól évi 100 Ft. 8. tüzelő 9. kert a temető melletti, kukoricaföld 10. temetői és temetőudvari fű 11. szőlő (Teodor Odzsity hagyatéka). A régi paplakás a Rác utcában állt a templomtól délre, az utca nyugati oldalán. 1868-ban eladták PávelTurjáknak. Ugyanakkor megvették Túrják asszony házát, a Szúnyog utca 11. számút. 1921-ben ebből két lakást alakítottak ki és bérbe adták, majd 1939-ben visszaalakították egy 3 szobás, fürdőszobás lakássá, ahol 1947-ig az utolsó székesfehérvári görögkeleti pap, Jaksity Iván adminisztrátor lakott. Görögkeleti plébánosok és segédlelkészek Székesfehérváron: Teodor pap (1688 előtt) Vük Prodánovity (1690) Jován pap (1718) Nikolá Milovánovity (1725-1729) Andrej Szubotity (1735-1781), székesfehérvári születésű volt, fiai lettek az utódai a plébánosi székben Pávla Szubotity (1781-1790) Jákov Ádámovity (1790) Jován Szubotity (1790-1802) Gávriló Grigorijevity (1802-1808) Manuil Málesevity (1809-1835), székesfehérvári születésű, apja bőrös volt, ő maga tanító, budai esperessé szentelték fel Teodor Odzsity (1835-1836) Dimitrije Túrják (1836-1845) helybéli tanító volt Petár Hájdzsán (1845-1846) adminisztrátor Teodor Odzsity (1846-1868) Konsztántin Gojkovity (1868-1869) SzvetozárTúrják (1869-1895) Konsztántin Nikolity (1896-1898) adminisztrátor Dimitrije Rájity (1898^—1920) Kornél Márgáritovity (1920-1924) Velimir Nedeljkovity (1934-1935) Iván Jáksity (1936-1947). A szerb egyházközség 1760-tól a „Szláv-szerb közösség” nevet használta. Ezt a nevet 1868-ban változtatták meg, ettől kezdve használták a „Szerb-pravoszláv egyházközség” elnevezést. Az egyházközség minden adminisztratív, pénzügyi és szociális ügyét tagjainak gyűlésein intézte el. Ezeket a gyűléseket az első jegyzőkönyvek „a közösség összgyűlése”-ként említik, tehát azon minden tag részt vett, itt természetesen csak a családfőket számítva. Nagyobb, jelentősebb ügyek eldöntésénél 1844 körül mindig jelen volt a városi magisztrátus megbízottja is, később erről külön említés nem történik. Megbízottként általában a városbírót küldte ki a város vezetője. Ekaterina Dogáli hagyatékából 1868-ban az új paplakás egyik szobáját közös irodának, közgyűlési szobának rendezték be, s ettől kezdve itt tartották az üléseket. Az egyházközségi szerbek első és második gondnokot választottak maguk közül. Az első gondnok az egyházközségi vezetésben a legkiemelkedőbb személyiség, ezért erre a posztra mindig a legtekintélyesebb, legtehetősebb személyeket választották. A választás egy évre történt. A gondnokság megtiszteltetés volt, így 1900-ig díjazás nem járt érte. 117
