Demeter Zsófia - Gelencsér József - Lukács László: Palotavárosi emlékek. Székesfehérvár - Palotaváros története és néprajza - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 31. (Székesfehérvár, 1990)
Kereskedők, boltok
Felesége, Virág Julianna (sz. 1911) fehérvári, Sár utcai (Felsőváros) családból származott. Fiatalon, 14 éves korában munkába állt. Előbb Wrábel József (Deák Ferenc u. 74. sz.), majd Korai Artúr (Nagy Sándor u. 4.) fűszerüzletében dolgozott. Az utóbbi helyen 9 évet töltött. 1934-ben kötöttek házasságot, s rövidesen nagymértékű állattenyésztésbe fogtak. Elsősorban disznót hizlaltak, ami mellett a feleség libát tömött, s mindez jelentős jövedelmet biztosított. A férj a napi munka mellett már ekkor, s a későbbiekben is eljárt böllérkedni a városba. Előbb tehát a Rác utca 26. szám alatti boltot vették meg, majd a sikeres üzletvitel lehetővé tette számukra, hogy megvásárolják a szemben lévő, ugyancsak sarki, Halász u. 20. szám alatti ingatlant, mely az előbbinél lényegesen újabb, nagyobb volt. Ebben a házban is mőködött egy vegyesbolt, de a tulajdonos, Parti János nem sokat profitált belőle. Előbb bérbe adta a Steiner családnak, majd 1941-ben 12 000 pengőért megvették Rotterék. Az üzlet továbbra is jól ment, így a Rác u. 23. szám alatt ingatlant tudtak venni, amit később a Rác u. 21. számúra cseréltek. Ez utóbbi telkek a Sárrét felé estek; nagy területükkel, jó földjükkel lehetőséget biztosítottak a további hasznot hajtó kertészkedésre. Főleg salátát termeltek. Végül is az utca legnagyobb forgalmú üzletének tulajdonosai lettek, pedig rajtuk kívül árusított Obermayer Kálmánné (Rác u. 2.), Sándorovits János (Rác u. 16.), Papp Györgyné (Rác u. 41.) is. AII. világháború idején a front előlTésre menekültek, azalatt az üzletet kifosztották, a készlet teljesen kárba veszett. (Korábbi boltjuk, a Rác u. 28. szám alatti, bombatalálatot kapott.) A fegyveres harcok megszűnésével viszont gyorsan visszajöttek, üzletüket a városban az elsők között nyitották meg. A forgalom fellendült, de az államosítás közeledésével, mikor nehezebben jutottak áruhoz, visszaesett. Az állami tulajdonba vétel a berendezéssel, árukészlettel együtt, 1951- ben történt meg. A család a berendezésért 4000 Ft kártalanítást kapott. Az állami élelmiszerboltban 1982-ig, az épület elbontásáig folyt az árusítás. A Rotter-féle vegyeskereskedés ajtaja az utcasarokra nyílott, de a tulajdonos kétszobás lakása felől is megközelíthető volt. A boltos előtti pult egyik oldalán a cukor és csokoládés üvegek álltak, míg a másikon függöny mögött tartották a húsféleségeket (kolbász, kövesztett, disznósajt). Apuit mögötti fiókos szekrény a legkülönfélébb áruk tárolását szolgálta. Összesen 74 egyforma méretű fiókkal rendelkezett. A pult alatt szintén rekeszek álltak, a főzelékféléknek (sárgaborsó, bab, lencse). A helyiség két oldalán nyitott polcok árukkal, alattuk a lisztesedények sorakoztak. Az üzlethez 5x5 m-es raktár csatlakozott, s tárolás célját szolgálta a pince is. A nyitás reggel fél hétkor történt, s este 7-8 óra tájban zártak. Reggel egyesek már korábban jöttek, zörgették a rolót. Elsősorban a környékbeli parasztok alkották a korai, illetve kései vásárlókat, mivel hajnalban mentek dolgozni, s csak napnyugtával tértek meg. Jelentős vevőkört adott a közeli,Tobak utcai Weiss és Tull Bőrgyár munkássága. De jöttek a környékbeli iparosok is. Az utóbbiak havonta egyszer nagyobb mennyiségben is szoktak vásárolni, s ilyenkor Rotterék a kívánt árut a mindenessel küldték el. Az értékesítés zömmel reggel, illetve késő délután zajlott. Napközben csendesebbé vált az üzlet. A kiszolgálást Rottemé végezte, de sokszor férjével együtt. Ügyeltek arra, hogy a vevővel megfelelő hangnemben, tisztelettel beszéljenek: „Mit parancsol?”; „Mit tetszik vinni?”. Igyekeztek mindent beszerezni, hogy amit kér a vevő, azzal ki tudják szolgálni, ne menjen a konkurenciához, ne veszítsék el. Alapelvük volt, hogy a vevőt szeretni kell, visszakapják tőle azt. A parasztemberek készpénzért vásároltak, de nekik sok áruféleség meg is termett. A vevők egy része viszont hitelért folyamodott. Hozták lebélyegzett könyvüket, s a boltos abba írta, hogy mit vásároltak. Abórgyáriak a heti fizetés után, egyes alkalmazottak havonta egyenlítették ki a tartozásukat. A hitelt általában meg szokták adni. Az egykori tulajdonos szerint a cipőfűzőtől a porcelánig mindent árusítottak. Valójában a közszükségleti cikkek széles körét. A beszerzés elsősorban nagykereskedőktől történt. 99
