Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)
KARÁCSONYI NÉPSZOKÁSOK A téli napforduló időpontjához az ókor óta jelentős ünnepek kapcsolódtak: az egyiptomiaknál, szíriaiaknál, perzsáknál, görögöknél és a rómaiaknál a Nap istenének volt a születésnapja. A császárság kori Rómában a téli napfordulón Saturnus, Mithras és Janus ünnepét ülték meg. Saturnus, ősi itáliai istent a földművelés, a gabona- és gyümölcstermesztés kezdeményezőjének tartották. Ünnepe, a Saturnalia az ősi egyenlőségen alapuló társadalmi eszményt valósította meg minden esztendőben december 17-től 21-ig vagy 24-ig. Az ősi egyenlőség emlékére az ünnepi lakomán urak és szolgák egymás mellett ültek, s az urak szolgálták ki a szolgákat. A Saturnalia időtartama alatt nem volt szabad büntetést végrehajtani, sem háborút kezdeni. A perzsa eredetű napistennek, a sötétséget legyőző Mithrasnak a születénapját is december 25-én ünnepelték. Janus ünnepe a mindig megújuló, mindig újra kezdődő idő élményét állította előtérbe január l-jén, újévkor. Janus minden kezdet, minden elindulás istene volt. A kétarcú isten egyszerre előre és hátra tekintett: ünnepén, újévkor a múltat és a jövőt egyformán számon tartotta (Trencsényi-Waldapfel 1968, 258-260). A római Janus ünnepen a hivatalba lépő új consulok fehér bikát áldoztak, rabszolgákat szabadítottak fel. Ovidius Ünnepi naptára (Fasti) szerint a rómaiak újévkor jókívánságokat mondtak egymásnak, a házakat zöld ágakkal díszítették, ajándékokat (aszalt fügét, datolyát, mézet, pénzt) küldtek egymásnak, és jósoltak a következő évre (1978, 6-7; 1986, 9-10.) AIV. században az esztendő utolsó estéjén mindenki ünnepi köntöst vett magára, s ajándékokat készített. Lakomához terített asztalokhoz ültek a gazdagok, de ezen a napon a szegények is igyekeztek jobban étkezni. Éjjel senki sem feküdt le, tánc, tréfák közepette vonultak végig a városon, lármáztak, kopogtak a kapukon. Hajnalban a kapukat babérágakkal díszítették fel. Újév napján mindenki ajándékot osztogatott. Az újesztendő második napján, amikor mindenki otthon tartózkodott, fordított világ volt: az urak és a rabszolgák együtt játszottak, kockáztak. Január 3-án lóversenyt rendeztek. Janus ünnepe azután még két napig tartott (Dömötör 1979,154-155). E három isten - Saturnus, Mithras és Janus - nagyjából egy időre, a téli napforduló időpontjára eső, és a köztük lévő közeli rokonság miatt is sok hasonló vonást mutató ünnepei helyébe kellett a kereszténységnek egy olyan új ünnepet állítania, amely saját tanaival és Jézus életével is szoros kapcsolatban áll. Az új ünnepnek egyúttal alkalmasnak kellett lenni a régi ünnepekhez kötött elképzelések, cselekmények kiszorítására, átértékelésére. Ugyanakkor az új ünnepnek az arianizmus elleni harc eszközeként, Jézus istenfiúságát is hangsúlyozni kellett. AIV. század első felében fellépő arianizmus a Szentháromság tanát kezdte ki: azt hirdette, hogy a Szentháromságból egyedül az Atya az öröktől fogva való, a Fiú időben lett, ezért az Atyával nem egylényegű, hanem teremtmény, tehát nem isten. Az arianizmus elleni harc során 325-ben a niceai zsinat a keresztény hit főigazságait rögzítő niceai hitvallásban kimondotta, hogy Jézus igaz isten, és az Atyával egylényegű. Az arianizmust azonban csupán zsinati határozatokkal nem lehetett legyőzni. Egy olyan új keresztény nagyünnep bevezetésére is szükség volt, amely évről évre alkalmat ad a Fiúistenség Atyával való egylényegűségének hangsúlyozására. Jézus születésének kellett emléknapot állítani, ami állandóan a megtestesülés titkára mutat, s ami a niceai zsinat határozatát erősíti, népszerűsíti. így került 354 körül Liberius pápa 95
