Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)
hanem inkább fejtettek: ing nyakát vagy kézelőjét, mert ezzel „kifejtették a tyúk fenekét." Mindenki szaladt a szomszédba tojást vagy szalmát kölcsönkérni, hogy szerencséje legyen. Lucakor semmit nem szabad kiadni, mert elviszik a szerencsét. Luca napján házasodni nem szabad, mert nem lesz szerencsés a házasság. Vacsorára kemencében melegített mákos gubát ettek. Gyúrón Luca napján kis söprű vei söpörtek mindent végig, hogy tiszta legyen a ház. Nem volt szabad kölcsönkérni, mert akitől kölcsönkértek, attól elviszik a szerencsét. Tilos volt varrni. Házsarkot kellett lopni, a tyúkok fészkébe tenni, hogy jól tojjanak. Pusztaszabolcson nem varrtak és semmit nem adtak kölcsön Luca napján. Viszont sároztak, kitapasztották a sparheltet, hogy ezzel a betegségeket elűzzék az állatoktól. Adonyban sem nyúltak a tűhöz, mert akkor egész évben nem tojnak a tyúkok. Ugyanilyen okból Seregélyesen sem varrtak. Sárosdon Luca napján nem varrhattak és kenyeret sem süthettek: „Varrni nem volt szabad, mert akkor bevarrtuk volna a tyúkok fenekét, meg kenyeret sem volt szabad sütni. Úgy mondták a régi öregek, hogy nem lesz jó a kenyered, ha Lucakor sütöd. Aki kenyeret sütött Lucakor, annak a kemencéje szájába odaült a Luca, és megfenyegette, megijesztette, hogy máskor ne süssön kenyeret, ászt nem mert odamenni." - emlékezett vissza Hekker Ignácné Gelencsér Katalin (szül. 1912). A mosás és a pénzkiadás tilalmáról Bokros Istvánné beszélt: „Mosni nem szoktunk aznap, csak a rosszak mostak. Édesanyám szokta is mondani, hogy lányom, máma Luca napja van, nem mosunk. Ésesanyám sose adott ki Luca napján pénzt. Még arra is vigyázott, hogy aznap nem küldött minket még a boltba se, hogy ne kelljen pénzt kiadni. Mindig azt mondta anyám, ha kérdeztük, hogy miért nem szabad menni a boltba, hogy kevés lesz a pénzünk, lányom." Szolgaegyházán úgy tartották, hogy aki Luca napján az utcán pappal találkozik, annak nem lesz szerencséje, aki drótossal, azt nagy szerencse éri. Mezőfalván Luca-nap hajnalán körülsöpörték a házat, hogy szerencséjük legyen. Nem varrtak, nehogy bevarrják a tyúkok fenekét. Sárbogárdon Luca napján a háztól semmilyen tárgyat nem adtak kölcsön, mert úgy tartották, hogy elviszik vele a jövő évi szerencsét, hasznot. Az asszonyok nem varrhattak, mert azt tartották, hogy bevarrják a tyúkok fenekét, így a következő évben nem tojnak. Tilos volt dolgozni, tojást enni vagy sütéshez, főzéshez tojást használni, állatot vágni. Sárszentmiklóson azt tartották, hogy aki Lucakor megsározza a kályha száját, annak a következő évben nem lesz kotlója. Sárszentmiklóson 1964-ben a 71 éves Vincze Jánosné Gráczer Julianna a nyelvjárásgyűjtő Végh József kérdéseire így idézte vissza a Luca-napi tilalmakat: (Luca napján mi volt a régi szokás, mit tartottak a régi öregek?) Hát csak azt az eggyet hallottam rulla, hogy azon a napon nem kő kianni semmit. (Miért, mit mondtak?) Hát csak asz, hogy akkor nem lesz szerencséje. Hát ahhó má bisztos nem vót, amit akkor kiadott, ugye. (Varrni lehetett?) Varnyi? Hát akkor nem, mer hát bevarg'gyák a tikok valagát. Meg mosnyi se. (Miért?) Hát mer az máfél ünnep. Hát akkor meg kimossa a tikokbul a tojást. (Balogh 1969, 154.) Vajtán Luca napján nem varrtak, nem fontak, mert egész évre bevarrták illetve befonták volna a tyúkok tojókáját. A tojáshozam emelése érdekében betartott előírásokról 1961-ben a 76 éves Tauz Józsefné Szűcs Erzsébet így beszélt: „Luca napján egy kicsit mosni köll, kimosta a kötényit, egy kicsit sározni kellett, a kemence száját sároztak, hogy tojjanak sokat; azért mosnak, hogy kimossák a tyúkok fenekit, kimossák a tojást." Az asszonyoknak egy kicsit pihenni, feküdni kellett Luca napján, hogy legyen kotlósuk. Egy darab láncot is húztak ezen a napon, hogy sok kiscsirkéjük legyen: „Ahogy zörög a lánc, úgy 76
