Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

A szokások és hiedelmek főbb vonásai és elhalásuk A palotavárosi szokások és hiedelmek szervesen beletartoznak a magyar, azon belül a dunántúli szokás- és hiedelemrendszerbe. Székesfehérváron belül a palotavárosiak rendelkeztek a több városrésztől elhatároló öntudattal, megkülönböztető jegyekkel, másrészt viszont a jelesnapi és az emberi élet fordulóihoz fűződő szokásaik révén szorosan kapcsolódtak is a város egész paraszti társadalmához. A szokások körében döntő volt az azonosság, kevesebb az elhatároló vonás, az eltérések inkább az élet más területein, különösen az anyagi kultúra világában jelentkeztek. A palotavárosiak egész élete, azon belül a szokás és hiedelemviláguk magán viselte a városi hatást, a gyorsabb ütemű polgárosodás jegyeit, mely a hagyományok elfakulásához, a városias kultúra kialakulásához vezetett. Ennek kapcsán elég ha a karácsonyi szokásokat vagy a bálokat említjük. A laikus vallásgyakorlat a szokásokból, hiedelmekből jelentős területet foglalt el. A palotavárosiak különösen ezek gyakorlása során kapcsolódtak a többi városrész paraszti lakosságához. A palotavárosiak az 1970-es évek végére, városrészük elbontásának idejére szokásaik gyakorlásával lényegében felhagytak. Ahogy a felsővárosiaknál hamarabb vetették le a paraszti viseletet, úgy előbb maradt el náluk a szokások nagy részének gyakorlása is. Az elszürkülésben, majd elhalásban a gazdasági, társadalmi és politikai változások mellett szerepet játszott, hogy Palotaváros társadalma nem volt olyan homogén, mint Felsővárosé, a parasztság csak egyik alkotórésznek számított. Ezen kívül ki kell emelni a II. világháború nagy emberáldozatot, köztük jelentős számú polgári lakost követelő pusztítását, és azt, hogy a városon belüli életvitel a különböző változások hatását még közvetlenebbé, gyorsabbá, erőteljesebbé tette. Gelencsér József 73