Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

125. ábra. Búcsúlakoma a kaláccsal. Székesfehérvár, 1960 körül. Gelencsér Ferenc reprodukciója A délelőtti események végeztével mindenki vitte haza vendégeit, otthon ünnepi ebédet fogyasztottak. A bőséget tükröző étrendbe húsleves, pörkölt vagy más csirkéből, tyúkból, illetve kacsából készített ételféleség, továbbá kalács tartozott. Délután három-öt óra között kezdődött a templomban a vecsernye, melyet a kalács szentelése valamint felvágása majd a kólózás követett. Székesfehérváron a vecsernye vége felé a templom oldalában az előző évi búcsún megválasztott férfi, a búcsúkoma és felesége fehér abrosszal leterített asztalt készített elő. Erre helyezték az ezüst tálcára tett nagyméretű, kerek, fonott, különösen finom, mazsolával ízesített kalácsot (kolac), melyet az alkalomra a búcsúkoma felesége sütött. Mellé kevés bort és talpas tartóba állított gyertyát helyeztek. Minderről gondoskodni az egész búcsú szervezésében fontos szerepet vállaló koma kötelessége volt. A vecsernye végeztével a pap és a gyülekezet kivonult a templomudvarba, s az asztal körül állt fel. A pap illő szertartás keretében megszentelte a kalácsot, majd a komával és három másik férfival a magasba emelte, forgatta. Azután az asztalra helyezve kereszt alakban bevágta, négy részre osztotta, s mindegyik negyedbe egy kevés bort öntött. A férfiakkal ismét magasba emelte, forgatta, és ezalatt négyfelé törte. Régebben a forgatás közben a pap a bort is fel szokta szívni. A búcsúkoma felesége azután a kántor segítségével további, apróbb darabokra vagdalta a kalácsot, hogy a búcsú minden résztvevőjének jusson egy falat. Amíg a feleség kaláccsal, addig a koma borral kínálta az összeseregletteket. Százhalombattán a búcsú szokásegyüttese - részben kontaminálódás azaz más szokásokból átkerülés révén - több új elemmel gazdagodott az elmúlt évtizedben. így újabb keletű, mindössze néhány éves múltra tekint vissza a búcsúra történő kalács és koljivó készítés, ezek szétosztása. Meghonosodásukban kétségkívül szerepet játszott a másutt - így főleg Szentendrén és Grábócon - látott gyakorlat. A koljivó befogadását az is elősegítette, hogy a halotti emlékünnepek köréből régóta ismeretes. 614 i