Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

fénynél várták őket a templomban, s Jézus dicsősítése után magánházaknál kaptak szállást. Amíg a gyalogos zarándokok aludtak, addig Székesfehérváron az Andocsra vonattal utazók készülődtek. Ók még csütörtökön a Széchenyi utcai keresztnél köszöntek el a gyaloglóktól, s péntek éjfél után szálltak fel a fehérvári állomáson a vonatra. A nagy batyukkal felszerelkezett emberek igyekeztek egy kocsiba jutni, hogy azután Siófokig csendesen elmélkedve üldögéljenek. Átszállva a hajnali, Kaposvár felé induló vonatra, Andocsig közös énekléssel és imádkozással töltötték el az időt. Kapolyban többen leszálltak, csatlakoztak a gyalogosokhoz. Az andocsi állomáson kiszállva gyalog indultak el a 3 km-re eső falu felé. A dombtetőre felérve meglátták a kegytemplomot, s egy régi búcsújáró imával köszöntötték. Bejutva a faluba, egyenesen a templomba mentek. Előbb imával üdvözölték Máriát, majd a templom melletti kolostorban helyet fogtak, lepakoltak, várták a gyalogosokat. A gyalogos zarándokok Kapolyból hajnalban indultak. Az Andocsra vezető útról látták a vonatos búcsúsokat, zászlórúdlengetéssel viszonozták integetésüket. Kapolypusztán pihenőt tartottak a fehérvári búcsúsok által 1867-ben állított emlékkörösztnél. Az elöljárók itt gyűjtöttek pénzt a búcsú költségeire. Ének közben érkeztek el andocsi erdő sarkához, hol az egyik fán az Őrzőangyalok képe volt látható. Az 1931-ben felállított, később megrongálódott kép helyére a fehérvári búcsújárók 1949-ben helyezték el az Úti Boldogasszony képét. Továbbindulás előtt a lányok kicsinosították magukat, hajukba lakodalmi koszorút tettek és egy-egy gyertyát vettek magukhoz. Innét már teljesen felszerelt zászlókkal mentek tovább. Az andocsi határban a megbocsáttó köröszthöz értek, melyet szintén székesfehérváriak állítottak. A vonattal utazó búcsúsok idáig jöttek ki eléjük. Tiszteletadásként az egész processió megkerülte a keresztet, a résztvevők megbocsátottak haragosaiknak. Aki a nagy fegyelmet kívánó zarándoklat során valami szabálysértést követett el, annak a vezérzászlóval egyedül kellett a keresztet körüljárnia. Lejtős úton továbbhaladva látták meg a templomot, megállva, letérdelve köszöntötték. A falu szélén, a fogadókörösztnél a kegy hely lelki vezetője fogadta őket. Innét kézben tartva, ünnepélyesen vitték a csodatevő Máriának illetve a templomnak szánt ajándékokat (ruhát, nyakláncot, kelyhet, keresztet, oltárterítőt). Alanyok pedig égő gyertyával haladtak. A templom harangjának hangjai mellett fáradtan, meghatódva, sokan könnyezve 10 óra tájban érkeztek meg a több mint 100 km-es út megtétele után a kegytemplom elé. A zászlókat háromszor meghajtották, majd énekszó mellett a templomajtótól térden csúszva mentek az oltárig. Az oltárlépcsőkön az elöljárók térdepelve mondták el a beköszöntő imát, majd ugyancsak térden mindenki megkerülte az oltárt. A főoltár feletti Mária szobron ezekben a napokban a fehérvári zarándokok által 1928-ban ajándékozott, a város címerével is díszített hímzett fehér palást, fején pedig az 1938-ban ugyancsak a fehérváriak által ajándékozott aranykorona volt látható. Helyfoglalás, tisztálkodás, öltözködés után a Nagyvendéglőben meleg ebéd várta a búcsúsokat. Délután 3-kor mindenki ment a templomba, majd a hagyományos rendben, zászlókkal a közeli Kálváriadombra. A vezérzászlók között feszületet vittek, élővirág koszorúval. A dombra érve az elöljárók a keresztút előkészületi imát mondták el, majd minden egyes stációnál a ferences páter imát mondott. Két állomás közt siralmas éneket énekeltek. Végezetül visszamentek a feszület elé, az elöljárók elmondták a befejező imát, s rövid szertartás következett. Utoljára a koszorút a 60