Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

Őszi ünnepkör Az őszi szokások és hiedelmek egyrészt a mezőgazdasági munkákkal, a betakarítással kapcsolatosak, másrészt szakrális jellegűek. A Nagyboldogasszonytól Kisboldogasszonyig (szept. 8.) terjedő időszakot a magyar parasztság különösen kedvezőnek tartotta. A palotavárosiak a kétasszonyközi tojást, amiből úgy is kevés volt, nem adták el, félretették. Hogy jobban elálljon a padláson lévő búzára, mások ótott mészbe helyezték. Palotaváros parasztsága - amint az eddigiekből is megállapítható - vallásos életet élt, melynek alapjait az iskolában sajátította el, később azonban annak mélysége a család és a közösség hatása szerint alakult. Úgy vélték, az Istennek hetente legalább egy-két órát adni kell, de vasárnapi templomba járásuk egyben társadalmi szükséglet is volt. Amise végeztével a Városháza téren folytatott csoportosulásuk, beszélgetésük társasági, gazdasági, politikai tartalommal bírt. (Gelencsér 1983. 71-78.) Vallásosságukban kevés volt a tudatosság, a teológiai megalapozottság, e tekintetben elmaradtak más társadalmi rétegek mögött, de hiányzott a misztikus elmélyülés is. Laikus vallásos életük a szokásrendszer részévé vált, különösen a látványos ceremóniákhoz, teátrális eseményekhez vonzódtak. így természetesen látogatták a Dunántúl búcsújáró kegyhelyeit. Mindenekelőtt Andocsra (Somogy m.), Bodajkra (Fejér m.), Csatkára (Komárom m.) mentek, de eljutottak Jásdra (Veszprém m.), Kismáriacellbe (Celldömölk - Vas m.), Ercsibe (Fejér m.), sőt az ausztriai Öreg vagy Nagy Máriacellbe (Mariazell). A legjelentősebb processziók az őszi időszakra estek. A fehérváriak andocsi búcsújára 1824-től minden évben szeptember első vasárnapján, őrangyalok vasárnapján került sor. A17. században általánossá váló őrangyalok ünnepét a 20. század elejétől október 2-án ünnepli a katolikus egyház, de a fehérváriak megmaradtak a régi időpontnál. Mindenekelőtt Alsó- és Palotavárosból indultak a hosszú útra, de szép számmal adott hívőket Felső város is. A búcsúsok létszáma 200 és 700 között mozgott. A hagyományos andocsi zarándoklatot Fekete Imre kézirata és saját gyűjtésünk alapján ismertetjük. Az út előkészítése a rendszeresen zarándokló, 40-50 év körüli férfiakból kikerülő előénekesekre hárult. Egyikük az Alsó- (illetve Palota-), másikuk a Felsővárosból származott, általában hosszú időn át viselték tisztségüket. Az előénekesek 8-10 férfi segítőtársat, elöljárót választottak maguk mellé. A búcsú vezetői Nagyboldogasszony napján, az öregmise után tartották megbeszélésüket, tájékozódtak a résztvevők számáról, felfogadták a 4-5 bugyros kocsist. Az indulás előtt mindegy két héttel az elöljárók kocsin végigjárták a zarándoklat útvonalát, jelezték érkezésüket, gondoskodtak a szálláshelyekről és az ételről. Az indulás napja a jelzett vasárnapot megelőző csütörtökre esett. A zarándokok hajnalban a székesegyházhoz igyekeztek, a férfiak az életkor, a nők az érkezés sorrendjében elfoglalták helyüket a processzioban. Ezt az egész úton megtartották. A búcsúsok miséje imával végződött, a zászlókat háromszor meghajtották az oltáriszentség előtt, majd a menet felsorakozott a templomon kívül. Az élen a két előénekes haladt, azután két ászlóslegény a vörös színű, 1897-ből származó vezérászlókkal, mögöttük a két tasakos, akik a zászlókat a portól, az időjárás viszontagságaitól védő bádog tasakokat vitték. Őket követték a legények életkor szerint, majd hasonló módon a férfiak, egyaránt kettes sorban. A búcsú lelki vezetője - rendszerint egy ferences páter - a menet közepén haladt, mellette a belvárosi plébános. A menet 57