Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

az egész évi szőlőmunka, a jó és rossz termésű évek, a nagy fagyok, elemi csapások. Az 1878. évi bő szüretre így emlékezik a büszke szőlősgazda a tabajdi „gatyás költő" versében: Szedők, puttonyosok, azok se hibáztak, Jó kedvvel, vidáman: hujuju! kurjásztak; Minden második nap jöttek muzsikások, Ebéd után csárdást, cepedlit is jártak, Este pedig mikor mentek volna haza, Mindenkinek szöllőt adtam a kannába, Mustot szájasokba, fazekakba adtam: Főzzetek sok lekvárt, mézet! - noszogattam. Hallott-e kee, komám, valaha ily szépet: Sokan voltak, kiknek hogy egy szem sem termett, Mégis mind azok is lekvárt, mézet főztek, Állani valót is sokat felkötöztek. Kis Bátori József versében arra figyelmezteti a pinceszerező szőlősgazdákat, hogy a bő szüretet ne csak a jól végzett kapálásnak tulajdonítsák, hiszen a fagy, jég, viharos esőzések ellen tehetetlen az emberi erő: Lám ötvenkilencben milyen nagy zápor volt: Szőllőt, mindenfélét mily nagyon elpacskolt. Több deres és fagyos évekről nem szólok, Csak a hatvanhatos évre ha gondolok: Az északi szélnek fagyos fuvalása Eljött és lefagyott szőllő fakadása; Sok százak és ezrek akkor siránkoztak, Sok keserű zápor-könnyeket hullattak; Ne büszkélkedjék hát senki a munkába: Haszontalanná lesz egy szempillantásra! A bicskei fiatalok farsang idején csengős szánnal mentek ki a szőlőhegyre. Még arra is odafigyeltek, hogy a szántalpak alatt milyen szépen ropog a frissen esett hó. Tordason farsang utolsó három napján a lányok és a legények farsangoltak a szőlőhegyen. Szalonnát, kolbászt, húst, siskát vittek magukkal, gulyást főztek és forralt bort melegítettek a présház nyílt tűzhelyén. Tíz-tizenöt fős csoportokban végigjárták egymás pincéit, mindenhol ettek-ittak, daloltak-táncoltak. Megtörtént, hogy valamennyien felkerekedtek és meglátogatták a szomszédos Gyúró község szőlőhegyén farsangoló barátaikat, ismerőseiket. A gyúrói pinceszerről Bogár János református lelkész néprajzi pályamunkájában ezt írta: „Vasárnap és ünnepnap délutánonként tartották a pinceszereket, a pincei összejöveteleket. Ilyenkor megvárták a délutáni istentisztelet lezajlását és megindultak ünneplőben a pincék felé. Mivel a szomszéd pince tulajdonosok is ugyanezt tették, könnyű volt baráti összejövetelt toborozni. Ilyenkor felváltva egyik-másik pincéjében gyülekeztek össze négyen-öten, vagy hatan-tizen, és ha volt kinn elegendő pohár, mindjárt készen volt a pinceszer. Megbeszélték a hét eseményeit vagy a régi, eszükbe jutó történeteket és nem egyszer nótázással fejezték be azt. Mivel mindegyik vitt ki 573