Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

voltak. A szőlőcsőszök tavasztól őszig éjjel nappal a szőlőben voltak, a csőszkunyhóban (Hitn) laktak. Réz kürttel jelezték a delet és délután öt órakor a Jause-t. Utóbbi jelre a szőlőkben dolgozók hazaindultak. A gyerekek csak szülői felügyelet alatt mehettek ki a szőlőbe. Szeptember 15-től tilos volt a szőlőterületre belépni. Csak az a gazda mehetett be a dűlőre, aki ott szőlőt birtokolt. „Most ellenek a szőlők, azért nem szabad őket zavarni.". Még a gyerekek is mondogatták: „DieWingärten schütten jetzt aus." A szüret időpontját, amely mindig október 15. utánra esett, a községi képviselőtestület határozta meg. A szőlőcsőszöket a gazdák gabonával fizették a szőlőterület nagyságától függően. Szüretkor a szőlősgazdáktól ugyancsak a terület nagyságától függően mustot is kaptak. Mezőfalván az Óantali-hegyen és az Újhegyen egy-egy szőlőcsőszt alkalmaztak. Szombaton délután senki nem dolgozhatott a szőlőhegyen, a csősz 11 órakor fújt a kürtjével, erre mindenki abbahagyta a munkát. A csőszkűrt szarvasmarha szarvának a hegyéből készült. Egy mezőfalvi csőszkürtöt az István Király Múzeum néprajzi gyűjteményében őrzünk (Ltsz.: 71. 90. 1.) A csőszfokosok készítéséről Bodgál Ferenc 1954-es bicskei gyűjtésében olvashatjuk: „Csuzy István 64 é. kovácsmester: Fokosokat csinált a hegymestereknek, vasból vagy acélból. Akinek faragni kellett, acélból, akinek címer kellett, vasból." Az István Király Múzeum néprajzi gyűjteményében 1560-as régi leltári szám alatt egy bárd alakú vas fokost őrzünk. Ez a fokos 1911-ben Dr. Szabó Elemér tiszti főorvos letétjeként Székesfehérvárról került a gyűjteménybe. A régi leltárkönyv bejegyzése szerint a tárgy: „Ácsbárd, fokkal, nyéllel, lapja áttört, magassága: 11,5 cm, éle: 14 cm." Ez a tárgy nem ácsbárd, hanem fokos. Formája teljesen azonos azzal a bárd alakú, kovácsoltvas csőszfokoséval, amely Móron Négele Márton tulajdonában van. Annál valamivel nagyobb. Eredetileg hosszú nyele volt, amit később fűrészeltek el. Az ácsbárd rövid, vastag nyelű, éle hosszan elnyúló félhold alakú, alul körívben, felül hegyben végződik. Hogy faragásra alkalmasabb legyen, az ácsbárd éle nyelének síkjával hegyesszöget zár be. Ácsbárdot Székesfehérárról őriz az István Király Múzeum néprajzi gyűjteménye (Ltsz.: 14.106.1.). Ugyanilyen ácsbárdot láthatunk a zalaegerszegi Göcseji Múzeum és a großschweinbarti alsó-ausztriai néprajzi múzeum állandó kiállításán. Utóbbiakra a székesfehérvári tárgy nem emlékeztet, mivel az nem ácsbárd, hanem fokos. A lányok szőlőőrzését Baksay Sándor és Csalogovits József írásaiból ismerjük (Baksay 1982, 179, 408; Csalogovits 1936, 142-143). Baksay Sándor 1891-ben megjelent Magyar népszokások című tanulmányában a lányok szőlőőrzéséről ezt írta: „Sok helyen a szőlő őrzése is a leányok feladata. Amint a szőlő zsendülni kezd, az összes leánynép elhagyja a falut, kimegy a szőlőhegyre, ott süt, főz, nagy hujjákolással riasztja a seregélyt, és őrzi a szőlőt egész szüretig." (1891, 113.) Babay Kálmán 1896-ban megjelent Leány-pásztorok című elbeszélésében azt írta, hogy a lányok szőlőőrzése az 1880-as években eluralkodott nagy filoxéravész előtt Enyingen is szokásban volt. A lányok szőlőőrzéséről már legidősebb enyingi adatközlőim sem tudtak beszélni. Győri József (szül. 1894) elmondta, hogy Enyingen már legénykorában is hegymesterek őrizték a szőlőt. Az öreghegyen két hegymester teljesített szolgálatot. Éjszaka is a hegyen jártak. Pisztoly, puska, fokos vagy kis fejsze tartozott felszerelésükhöz. Babay Kálmán, az Enying melletti Mezőkomárom református lelkésze kitűnően ismerte a Mezőföld népéletét. Ezt legtöbb írása is tükrözi. Az enyingi lányok szőlőőrzésére vonatkozó leírását, mivel ezt adatközlőink visszaemlékezései nem erősítették meg, mégis kritikával kell fogadnunk. Valószínű, hogy Babay 543