Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

gázolt. Aki álmában vizet látott, rögvest arra gondolt, hogy valamilyen szerencsétlenség éri. Már önmagában a halál előjelének tekintették azt, ha valaki rosszat álmodott vagy saját halálát álmodta meg. Jelezhette a halált, a háziállatok viselkedése is. Ilyen volt ha a kutya szokatlan magas hangon ugatott, mire azt mondták dudú, tutul, vonyít, baug, bauk, baú, nyüszikő. Azonos értelmet kapott, amikor a házőrző az udvarban, az épület tövénél gödröt ásott, kapart. Rosszat jelentett, mikor a tyúk kukorékolt. A madarak közül a bagó, a halálmadár megjelenése vagy hangja (huhogása, hujjogása) keltette a közelgő halál képzetét. A kedvezőtlen előjeleket meghatározott körre, konkrét személyekre vonatkoztatták. Általános vélekedés szerint abban a házban következett be a halál, melynél a madár megjelent, illetve az halt meg, aki után huhogtak a baglyok. Egyes helyeken a bagoly bármelyik fajtáját, másutt csak a fülesbaglyot vagy a kuvikot tartották halálmadárnak. A bagolyhoz fűződő hiedelem egyébként egész Európában ismert volt. Tárgyakkal kapcsolatos szokatlan jelenségekből megint csak a halálra jósoltak: ha a falról vagy máshonnét leesett az edény, különösen a tányér; ha reccsent, pattogott a bútor, különösen az almárium, a kászli, a szekrény; ha elpattant, eldurrant valamelyik pohár, üveg vagy a tükör. Jósoltak a halottal kapcsolatos eseményekből is. Hittek abban, ha az újévben férfi hal meg először, akkor több férfi, ellenkező esetben több asszonyhalott lesz az esztendőben. Mikor a halott szeme nyitva maradt, úgy vélték, utána valaki hamarosan meghal a rokonságból. Országunkban elterjedt nézet volt, hogy a halott az élőt magával viheti, magához hívhatja. Ahiedelem szívós továbbélését bizonyítja területünkön, hogy még 1985-ben is fültanúi voltunk Sárkeresztesen két idősödő ember beszélgetésének, mikor kölcsönösen ígéretet tettek egymásnak: bármelyikük hal meg előbb, nem hívja maga után a másikat. Viszonylag kevés volt falvainkban a testrészekkel kapcsolatos jelenségek alapján a halálra következtetés. Közéjük tartozik, hogy úgy vélték, a szürke, üveges szemek közeli halálra utalnak. Nyilvánvaló okkal nem magyarázható, véletlenszerű eseményekből ugyancsak haláljóslások fakadtak. Csákberényben a református és katolikus templom közel áll egymáshoz. Ha mindegyik épületből egyszerre jöttek ki a hívek, azt haláljelnek tekintették. (Sárkány, 1966.) Iszkaszentgyörgyön ugyanilyen értelmet tulajdonítottak annak, ha a katolikus és református templom egymásba harangozott, összeharangozott, azaz harangjaik azonos időben szóltak. Falvaink többségében úgy gondolták, amikor az égboltról „ment lefelé a csillag", meghalt valaki. Sokan hitték, hogy a halál ideje megsejthető. Mindegyik községben tudtak olyan rokont, ismerőst, aki megérezte és előre megmondta, hogy a közeljövőben meghal. Az álmok és egyéb előjelek jóllehet irracionális tartalmúak, mégis hasznosak voltak a közösség számára. Folyamatosan előkészítették a bekövetkező eseményre tagjaikat, egyben megvédték a közösséget a váratlanul bekövetkező veszteség bénító sokkjától. (Kunt, 1987.108.) 474