Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

egy-egy vőfény leszállt a kocsiról, bemutatkoztak a másiknak, hogy kiknek a követei. Ezután hangzott el a menyasszony vőfényének a nászsereget köszöntő verse. „Örülök, örvendek, hogy van szerencsénk Ezen nászsereggel találkozni. Maguk is azon szándékkal indultak helységünkbe, Hogy a vőlegény párját felkeressék. Mi pedig bocsáttattunk kegyelmetek elébe, Hogy odavezéreljük őkegyelmüket. Hol két galamb örömcsókot váltva Találkozhassanak egymással. És hogy nem rossz szándékkal vagyunk kegyelmetekhez Tessék egy kis jelét elfogadni!" Azzal bort kínált a kocsin ülőknek, s így tettek a többi vendéggel is. Pár korty ital után indultak, a kiküldött kocsi az egész sort bevezette a faluba. A vőlegény násznépe rendszerint nem a menyasszony házánál szállt meg, hanem egy közeli rokonhoz mentek, hol a lovakat az istállóba kötötték, a nők átöltöztek, a férfiak rendbeszedték magukat. A továbbiakban az események hasonlóan játszódtak, mint a helybeli vőlegénynél, azzal a különbséggel, hogy a menyasszony vőfényei mentek a jegyzőhöz és a paphoz. Az esketést követő ebéd, a menyasszonykikérő és búcsúztató után a menyaszszonyt nyoszolyóival/ö/pű/:íííáA: a kocsira, vitték a vőlegényes házhoz. A menyasszony vőfénye és násznagya a lányos háznál maradt, és mulatott tovább a vendégekkel. Itt éjfélkor a menyasszony helyett egy kiválasztott szép lány járta a meny asszony táncot, akinek még a fejét is bekötötték menyecskéssen. A menyasszony falujának legényei nem szívesen engedték ki a közösségükből származó lányt. Némelykor komoly szándékkal, máskor félig tréfásan igyekeztek a násznép elé akadályt emelni. A kivételes esetekként emlegetett, szerelemből vagy bosszúból eredő elszánt utelállásokkor a vőfényeknek, mint a házasodok kísérőinek, testőreinek kellett a továbbhaladást - akár fizikai erővel, verekedéssel - biztosítani. Az utat tréfás szándékkal, a hagyományhoz ragaszkodva eltorlaszoló falubeli legények viszont megelégedtek azzal, hogy az áthaladást megváltották tőlük. A falu végén hosszú lánccal sorompót emeltek (eláncúták az utat), vagy jelképesebb formában pántlikát húztak ki. A megálló kocsik utasaitól a községből elviendő lányért váltságdíjat követeltek. Némelykor pénzt kellett nekik adni, máskor néhány üveg bort. Volt eset, hogy a váltságdíjban a legények és a menyasszony első vőfénye előre megállapodott. A korábban családi keretek közt lefolytatott kikérés ilyen módon tágabb körben folytatódott, amikor a faluközösség tagjai látszólagos ellenállást fejtettek ki, hogy végül is a kialkudott díj ellenében kiadják a menyasszonyt. A kocsisor aztán hangos énekszóval roboghatott a vőlegény szülei háza felé. A faluba még világossal meg kellett érkezni, különben megszólták a vőlegényt, hogy úgy lopta be sötéttel a menyasszonyt. Vagy elterjedt a hír, hogy bizonyára csúnya a menyasszony, azért nem merték megmutatni. A befogadás a közölt formában történt. A vidéki menyaszony tulipános ládáját, menyasszonytáncbeli ruháját, pár napra való öltözetét néhány órával a násznép után küldték át kocsin a vőlegényes házhoz. A 469