Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

„Óh, sárgalábú halál! Hozzá kevés irgalommal valál! Miért nem kegyelmeztél meg Szegény öcséinek, Kik e holttest felett itten keseregnek? Eredetét vette szüleitől Buzaszalmán hízott ostoros felétől. Szüleinek testvérei voltak, Kori meg Morgan, Ezen kívül még kettő jár a csordán." A halottas játék elengedhetetlen része az elhunyt feltámadása, életrekeltése. Fehérvárcsurgón is fölélett a megboldogult, rendszerint azután, hogy a lepedőt felhajtva egy pohár bort öntöttek a szájába. A ravatalról leugorva, - a másutt megfigyelt halotthoz vagy a halált játszó alakoskodóhoz hasonlóan - a többiekkel rögvest szilajul mulatni, táncolni kezdett. Alakodalmi alakoskodás ismert figurája a koldus vagy kéregető. Magyaralmáson a férfivendégek egyike rosszabb, öreges ruhába öltözött be és vénséges vénember hangját utánozva, szinte énekelve elfulladó hangon, köhögések közepette kezdte el rímes prózába foglalt hazugságmeséjét. (Variánsára Sárkeresztesen leltünk.) Egyes szám első személyben mondta el képtelen kalandokból álló, bibliai elemekből felépített történetét. A mese szerint a parasztság számára leginkább ismert bibliai személyekkel került kapcsolatba, közismert események részesévé vált. A szövegben minden alkalommal úgy szerepelt, mint a falusi élet valamely alakja (vőfény, cenzár, jószágigazgató) illetve a falusi élethelyzetek részese (tyúkverőt jár, szánkózik, pincében mulat).Természetes, hogy a vers a házasságra utalással kezdődött. „Jó estét násznagy úr! Az ótestamentumból van bizonyítványom, Hogy én vagyok a legvénebb ember a világon. Tudom, hogy nem hiszik el a kedves vendégek! Pedig ismertem ám Ádámot nyalka, szép legénynek. Mikor Ádám apánk nőül vette Évát, Én voltam a vőfény, kaptam szép bokrétát. Huhu-hú de jó lakodalom volt ám pénteken délelőtt, ACsicsó bolondjával együtt jártuk a tyúkverőt. Akkor meg még arra is emlékszek, Mikor a Káin megölte az Ábelt. Ezért az apja nyolcszázhetvenhatot rávert. Káin csak sziszegett a sátor közepén, Másnap elment, mint szegény vándorlegény. Azután meg még arra is emlékszek, Mikor Isten azt mondta Nőének:Te Noé, jók legyetek! Mert ha nem, bocsájtok rátok egy vízözönt, Azt mondta Noé: Nekem ehhez semmi közöm! Épített egy nagy bárkát, Belevitte a feleségét, a családját, minden állatját. Hát azután nekem a vízözönkor is csak úgy 463