Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

Erre a magyarnak vizet inni vétek!" (Fehérvárcsurgó) A régi parasztkonyhán a húsétel mellé körítést nem adtak, hanem a pörköltet kevés belefőzött tarhonyával szaporították. A tarhonya lisztből, sóból, vízből, tojásból gyúrt és szárított tésztaféle, mely nálunk valószínűleg a török megszállás idején honosodott meg és vált a népi táplálkozásban jelentőssé. Századunk közepére népszerűségéből sokat veszített, de Csókakőn egykor még ezzel adták fel a pörköltet. „Itt van Uraim a pörkölt tarhonyával, Jobb ez, mint a hering vöröshagymával. Ábrahám is ilyennel élt Sárával, Ezért élt oly soká szerelmes párjával. Ezért tehát mindnyájan vegyenek, Jó nagy kanállal a tányérba tegyenek! Ha kiürült, bátran kérjenek, Húzd rá Marci komám vigan hadd legyenek!" Fehérvárcsurgón egykor a lagziban ludastarhonyát is ettek. A hajdani lakodalmak étrendjének velejárója volt a kása. A szláv eredetű kifejezés az ételek kezdetleges, de nagy jelentőségű, ugyanakkor sokféle csoportját jelölte. A gabona vagy a kukorica magvaiból sűrűre főzött kásafélét idővel a rizskása váltotta fel. Fehérvárcsurgón a töltött káposzta után egykor aprószőlős kását szolgáltak fel. Az egyik magyaralmási vőfélyvers pedig a kását, az elődök ételét a pörkölthöz kapcsolta. Századunkban persze már nem kukoricakását, hanem rizskását vittek be, ami a pörkölt körete lehetett. „De azért ne hagyjuk el nagyapáink szokását, A pörkölt mellé együnk egy kis kását! Vegyük úgy, mint Isten áldását, Hisz nem ehetünk mindig töpörtyűs pogácsát. Aki ebből eszik, ízes lesz a szája, Akinek nem tetszik, nézzen a padlásra!" (Magyaralmás) Az 1950-es évekől lett általános a kirántott hús és a fasírozott. A sütt hits, a pecsenye, a paraszti értékrend élén álló színhús viszont már a két világháború között az egyik fő étke lehetett a lakodalmaknak. „Ki-ki köszörülje élesre a kését, Mert pecsenyét hoztam, mégpedig jófélét. Kik pecsenyét esznek mind sokáig élnek, Óseink is ettől lettek olyan vének. Bökje hát villáját ki-ki pecsenyébe, Mert a vacsorának közeleg a vége!" (Fehérvárcsurgó) A vacsora arabos-, diós-, kulcsoskalácsok, kuglófok feltálalásával zárult. A szép pirosra, magasra sült kalácsfélékkel a szakácsnék végigrakták az asztalokat. Előbb azonban a vőfély magasztaló verset mondott. „Itt a kulcsoskalács, ugye remek darab, Jót eszik belőle, aki belé harap. Bár nincsen meghintve cukorral, kaporral, 446