Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

Istentől kérem rá minden bő áldását! Tartsa meg az Isten kedves jó anyámat, Ki iránt tartozom sok ezer hálával! Ő ringatá bölcsőm, ő oktatott jóra, Míg elkövetkezett ez a váló óra. Ó édes jó anyám, csókolom kezedet! Jutalmazza Isten áldott hűségedet, Éljetek boldogan sok számos éveket, Amint óhajtjátok nekem is ezeket! De akármeddig is tartson a búcsúzás, Jövő sorsom miatt int már az indulás. Megyek hát sorsomnak megadva magamat, Csókok közt mondom hát istenhozzádomat. Édes jó testvérim, míg búsan elválok, Titeket is a jó Istennek ajánlak. Hű szeretetre kér váló testvéretek, Én szeretlek sírig, már Isten veletek. Összes rokonaim, kortársak, lánysereg, Az elválás miatt bús szívem kesereg. Köszönöm jóságtok, gondoljatok reám, Áldjon meg fejenkint mennyei szentatyám. Szomszédim, valamint kik megtiszteltetek, Hogy nagy esetemnek tanúi legyetek, Ne keseregjetek, viduljon szívetek, Fogadjátok hálám, már Isten veletek!" (Bodajk-Lukács, 1978. 6.) A csókakőiek egyik búcsúztatója rég elmúlt korokat idéz. Azon sorokkal kezdődik, melyek már a 18. századi kéziratos vagy nyomtatott vőfény könyvekben szerepeltek. „Vajda hegedűnek szűnjön meg zengése, Sarkantyúknak némuljon pengése, Mert búcsúzásnak most lészen kezdése ! Legyünk csendességben míg lészen végzése. A mátka búcsúzik szüleitől, És szeretett testvéreitől. Szólna, de nem tud, látom bús arcáról, Azért majd én elmondom, mit elméje gondol. Zeng buzgó szavam, hullanak könnyeim, Midőn válok, jó szüleim. Hatalmas Úristen, a világ teremtője, Nézz le most, méltán bűnös gyermekedre. És nézz le ezen drága jó szülőkre, Áldásod harmatként szálljon le fejükre! Kik által engem a világra teremtettél, Általuk szépen felneveltél. Most pedig számomra más utat jelöltél, Engem a házaséletre segítettél. Buzgó szívvel kérem isteni feleséged,