Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

Harmadik hívás, második búcsúztatás A magyar lakodalmakban a vendégek meghívása sokfele háromszor történt, a harmadikra a lakodalom napjának délutánján került sor. A Móri-árok és a Zámolyimedence községeiben már nem emlékeztek erre a hivogatásra, de a vőfényversekből mind léte, mind a cselekmény ideje - vacsora előtt - egyértelműen megállapítható. Az egymást gyorsan követő események miatt ilyenkor a hívóversek csak pár sorosak voltak: „Harmadszor léptem, vagyis utoljára, Tessék megjelenni egy kis vacsorára! Kérjük, várjuk szeretettel, Ha lennének hozzánk egy kis szívességgel !" (Fehérvárcsurgó) „Leghűbb tisztelettel ismét megjelentünk, Jelen van az idő, hogy vacsorát együnk! Kérem tisztelettel, hogy csak jöjjenek el, Ami vőlegényünk elvárja örömmel. Kötelességemből híradással vagyok, Ajánlom magamat, hív szolga maradok!" (Bodajk-Lukács, 1978. 4.) Egy kis idő elteltével újra jól összejött a násznép, kezdődhetett a menyasszony második, immár végső búcsúztatása. Ahol az esketést követően a két násznép külön vált, ott napnyugta tájékán kerekedett fel a vendégsereg és ment a menyasszonyért. Az esküvő napja ugyanis egyben a menyasszony átadásának és hazavitelének időpontja volt. Végső kikérése, elbúcsúztatása, majd a vőlegény es házhoz kísérése már sötétedés után történt. Alakodalom egyik legmegrendítőbb jelenetének kezdetekor a vőfény csendre intette a vendégeket, a vőlegény násznagya kikérte a menyaszszonyt ennek násznagyától, ő pedig pár szóval kiadta. A násznagyok Isten áldását kérték az új párra. A vőfény megható, szívhezszóló, mondhatni érzelgős versben búcsúztatta el a menyasszonyt szeretteitől, külön megköszönve a szülői felnevelést. „Ékes menyasszonyunk fölkért szeretettel, Hogy ő helyette is egész tisztelettel Zengeném búcsúját, búcsúzó szózatát. Hallgassák meg tehát szíve sóhajtását! Jajszók közt mondom el búcsúzó beszédem, El kell válni ezen kedves helytől nékem. Itt hagyni kedves jó atyámat s anyámat, Itt ezt a régi jó, megszokott tanyámat. Még egy szó jöhetne siralom telt számra, Könnyezve gondolok kedves jó atyámra. Keblére dőlve csókolom orcáját, Úgy köszönöm néki áldott sok munkáját. Ö nevelt fel engem rólam gondoskodva Minden bú- bajoktól szeretettel óva. Mivel fizethetném ennyi sok jóságát?! 436