Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

az 1950-es évektől pedig már majdnem egy héttel megkezdődtek. A lakodalom nagyságát alapvetően az adott kor és a rendező család anyagi lehetősége határozta meg, de számtalanszor mégis elképesztő aránytalanság mutatkozott a vagyoni helyzet és a magas lakodalmi költségek között. A szülők sokszor erejükön felüli lakodalmat igyekeztek tartani, jó körülményeket akartak biztosítani a vendégeknek. Ne szólhassa meg őket a falu, ne vethesse szemükre gyerekük, hogy neki milyen szegényes lakodalom jutott. így előfordult, hogy a lakodalmat vagy annak egy részét hitelből rendezték, a menyasszonytánc bevétele elment a kölcsön kifizetésére. Emlegettek eseteket, mikor a lakodalom megrendezéséhez földet kellett eladni vagy máskor a vőlegény ruháját, csizmáját is hitelre voltak kénytelenek megvenni. Már a múlt század végén arra törekedtek a legszegényebbek is, hogy a lakodalomra beszerezzenek egy birkát, néhány baromfit, bort, s hozzá kalácsot készítsenek. A jobbmódúak levágtak egy disznót vagy egy szarvasmarhát. (Wekerle, 1896. 107.). Az előkészületek teljesen külön folytak a menyasszonyos illetve a vőlegény es háznál. Részesei a családtagokon túl a vőfélyek, a nyoszolyók, de mindenekelőtt a szakácsnők, a rokonok közül kikerülő, jól főző, szorgalmas asszonyok voltak. A hét-nyolc szakácsné mellé főszakácsnak, irányítónak az atyafiság vagy a falu valamelyik híres főzőasszony át hívták meg. A foglalatoskodás a kenyérsütéssel és a levestészta gyúrásával vette kezdetét. Majd következett a lakodalom jellegzetes ételének, a kujcsosnak, másképpen kúcsosnak, a nagyméretű, közepén lyukas, fonott kulcsoskalácsnak, azután a mákos és diós kalácsoknak, illetve a szárazsüteményeknek az előállítása. Egyes községekben aprósüteményt kevésbé sütöttek, mert a meghívottak a lakodalomba menet egy-egy tál rétest vagy más süteményt vittek magukkal. Folytatódott az előkészület a borjú-, disznó- vagy birkavágással, húsának feldolgozásával. Ezzel párhuzamosan készítették a kuglófokat, majd az 1950-es évektől a tortákat, melyeket az utolsó napon húztak be krémmel. A munka dandárja azonban a lakodalom előtti egy-két napban, az ajándékok megérkezte után kezdődött. Levágták, tisztították, darabolták a tyúkokat, nagy üstökben főzték belőlük levest és a pörköltet. Az ételkészítés fáradságos munkával járt, az események különlegessége, a szokatlan méretek fokozott figyelmet kívántak, ám a mechanikus munkamozzanatoknál lehetőség nyílott a szakácsnak számára, hogy kibeszéljék egymás és a falu ügyes-bajos dolgait. A gazdának kellett gondoskodni az italról. Jó szőlőtermő vidékről lévén szó, a lakodalomban mindenekelőtt a bor fogyott, ami saját termésből tellett ki vagy a falun belül vásárolták. Az ital kimérését, üvegekbe töltését a lakodalom alatt valamelyik józanabb életű, középkorú, rokon férfira, a csaposra bízták. Menyasszonytánc után, reggel felé ő kínálgatta a pálinkát is. Asör csak az 1960-as évektől terjedt. Avőfélyek a férfiemberekkel a szükséges székek, asztalok; a nyoszolyóleányok és a szakácsnék a meghívott házaktól a tányérok, evőeszközök összeszedéséről gondoskodtak. A lakodalmi étkek alapjának tekintélyes részét a meghívott családok ajándéka szolgáltatta. Vitele az első hívást követően kifejezetten asszonyi feladat volt, mellyel egyúttal jelezték, hogy a család elfogadta a meghívást. Eredeti funkciója különösen szembetűnik a múlt század végi lakodalmakban, hol a vendégsereget főleg az ajándék döntő részét adó füstölt disznóhúsból igyekeztek kitartani. Sárkeresztesen említették: „azelőtt, amikor a Kecskés néném 1882-ben esküdött, januárbo, Ágnes napkor, még füstőtt húst vittek, eggyik a másikhó. Vittek egy fé ódalast, vittek zsódért (lapocka), ilyen apróbb részit, asztán megfőzték fazékba, asztán uan hidegformán rakták oda. 415