Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

gyermektelenül a férj halála miatt megszűnt. A kicsit is tehetős lány szülei a férj esetleges korai halála esetére ezáltal biztosították lányuk, a feleség vagyoni helyzetét, megélhetését. A móring nagysága a helyi szokásoktól és a vagyoni viszonyoktól függött, megállapíthatták pénzben, ingóságban, ingatlanban. Századunkban területünkön egy-két hold szántóföld, vagy valamely szőlőterület (netán présházzal, pincével), esetleg házrész, máskor egy-egy tehén vagy borjú volt leginkább a hitbér. A parasztság pénzben ritkán állapította meg a móringot, Zámolyon is csak az iparosok adtak pénzt móringként. (Demeter, 1973.3.) Alkalmanként a feleség a megegyezés szerint nem móringot kapott, hanem a férj halála után újbóli férjhezmeneteléig lakáshasználati jogot. Előfordult, hogy a lakáshasználat a móringgal együtt járt neki. A móringszerződések egy részénél kölcsönösség érvényesült, tehát a menyaszszony is ajánlott fel a jövendőbeli férj javára. Ezt kontramóringnak nevezték, mely rendszerint azonos értékű volt a móringgal. A legény oldaláról némelykor éllel hangzott el a kontramóring követelése: „Mink adunk, mer nekünk van, de maguk is adjanak!" A lányos szülők azonban sokszor a munkavégzéssel indokolva elhárították a kontramóring vállalását: „Mink kontramóringot nem iratunk, mer a mi leányunk majd ott dogozik maguknál, de a maguk fia nem fog dógoznyi nálunk!" A móring fogalomkörébe tartozott a katonaágy is, ami alatt nem bútor, hanem ágynemű értendő. Az egyedülálló vagy szülei házánál maradó módos lányhoz gyakran benősut, vőnek ment a vagyon nélküli legény. Helyzetéből számtalan, sokszor egész életén át tartó megaláztatás fakadt. Ám nem ezért, hanem inkább a más gazdaságában végzett munkája ellenértékül kapta felesége korai halála esetén a katonaágyat. Ez egy-egy lepödőt, dunyhát, szómazsákot, és két vánkost foglalt magában, melyhez legfeljebb egy évi szógabér járult. Több helyen említették, hogy a férfinak nem kontramóringot, hanem katonaágyat szoktak ajánlani. Valójában a móring ezen formája által a feleség ágyneműjét kötötték le. Kiadásának feltételeként jelölték meg, hogy a fiatalok a szülők gazdaságában maradjanak. Ha kiköltöztek és azután halt meg az asszony, már nem járt. Kontramóringnak nevezték egyesek azt is, ha a legény ugyanannyival biztosította a lányt, mint amennyi ennek az öröksége, a jussa volt. Ilyenkor ha a férj halt meg előbb a házasságban, minden a feleségé, ellenkező esetben a férjé lett. A vagyoni feltételekről tárgyaló násznagyok kellő előkészítettség, azonos anyagi helyzet esetén könnyen megegyeztek. Fehérvárcsurgón borozgatás közben tette fel a kérdést a vőlegény násznagya a menyasszonyénak: - „Násznagy uram, mi a kívánságuk abban az esetben, ha az ifjú férj gyerek nélkül halna meg? - Násznagy uram úgy gondoltuk, hogy móringként komám uramék két hold földet kívánnak leányuk számára biztosítani. Amint tudjuk, ez nem esik nehezére násznagy uraméknak. - Násznagy uram, mi is így gondoltuk. Meg még betetőzzük örökös lakással, mindaddig, mig az ura nevét viseli. - Násznagy uram, szépen megegyeztünk. De ezt az egyezséget a lakodalom után jegyzőileg is kívánjuk megerősíteni! - Násznagy uram, mi is ezen a véleményen vagyunk." Ezután a násznagyok felálltak, kezet fogtak egymással és kívánták a jó Isten áldását az új jegyesekre, jó egészséget a két családnak, sok boldogságot a fiataloknak. (Hadházy, 1967.11.) 402