Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

„A házasság előkészítése a legény családja részére nagy diplomáciai érzéket követelt. Nem tehette ki magát az esetleges nyílt, vagy kevésbé nyílt visszautasításnak. Közvetítőről kellett gondoskodni. Ki legyen a közvetítő? Sorra vették a rokonságot, van-e közöttük olyan, aki szomszédja, jóbarátja a lányos háznak. Ha ilyen nem volt, akadt a faluban egy-egy jóbeszédű, tapintatos rokon öregasszony, akire ezt rá lehetett bízni, természetesen ellenszolgáltatás ellenében. Ilyenkor az egyébként elég pletykás öregasszonynak be lett fogva a szája is, egy-egy zsák búzával, vagy egyéb terménnyel, néha a pálinka sem hiányzott. A legény édesanyja a kullogó asszonnyal megbeszélte, hogy járjon el a lányos háznál és tapintatosan tudja meg, odaadnák-e lányukat a fiúkhoz. A kullogóba járó asszony kedvező időpontot választott (a névnap, születésnap, segítségkérés, stb.) és megjelent a lányos háznál. - Szomszédasszony bekapálták már a szőlőt? - Még nem, a jövő héten. - Azért jöttem, hogy adják kölcsön ez egyik kapát holnapra. Mi holnap kezdjük. - Szívesen. - A Guti Istvánék is a jövő héten kapálják. - Mi nem érünk rá a héten, mert a szénát kell behordani az Arany rétről. - A mienk is kinn van még. De lám, hogy megnőtt ez a Zsófika! Férjhez kéne adni, el ne virágozzék. Ilyenkor legszebb a lány, ilyenkor akad meg a legény szeme rajta. - Ráérünk még, fiatal a lelkem. A stafférungja sem készült el egészen, pedig már két ládával, meg egy egész sifonérral van. Tudja szomszédasszony, mi úgy akarjuk kistafférozni Zsófit, hogy ne legyen gondja rá később. Főzni ugyan már nagyon jól tud, de még néhány kalácssütést jó lesz, ha megtanul. - Szomszédasszony, hát én csak ammondó vagyok, hogy férjhez kéne adni ezt a lányt. Vasárnap a templomban láttam azt az István gyereket, a Gutiékét, de szép egy pár lenne belőlük. - Ugyan Lidikém ráér még az a leány. - Pedig jó lenne, mert az István apja mondta a múltkor a Gábor sógornak, hogy két fertály földet adnak az Istvánnak, ha megnősül. Ti is adtok bizonyára a Zsófikának egy fertályt. Három fertály földdel az István, meg a Zsófi módos gazdák lennének. - Nem tudom bizony a leány férjhez akar-e menni. Őt is meg kellene kérdezni. De fiatal még. Nincs itt, az előbb kiment. Szégyenlős még szegényke. - Na de mennem köll, köszönöm a kapát, holnapután visszahozom. - Isten áldja! - Isten vele! Jó kapálást! A kullogó nem részesült elutasításban, így lehetett tovább tervezn., tovább kullogni. A legényes háznál ebből azt látták, hogy a leány családja szívesen látná kérőként a legényt. Azonban még nyíltabb színvallásra kell bírni a leányos házat. Az apának és a leánynak is nyilatkoznia kell. Addig, míg a kölcsönkért kapa két napot pihen a kullogó fészerében, mert arra semmi szükség nem volt, addig van mindkét családnak ideje a kullogást megbeszélni, az anyagiakat is meghányi-vetni, számadást készíteni, hogy a fiataloknak mijük is lesz. Ez a számadás fontos volt. A kullogó asszonynak tovább kell fonni a fonalat, és szőni a hálót. És feltétlenül vissza kell vinni a kapát. 395