Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

öngyilkosságról, a halálban egymással összeölelkező szerelmesek történetéről már nem fogalmazódott költemény, de annak részleteit helyben és a szomszédos falvakban máig ismerik. A nagygazda család legényfiának nem engedték meg, hogy feleségül vegye a jóval szegényebb kőműves lányát. Az egymástól tiltott fiatalok a szőlőbeli présházba bezárkózva, egymást átölelve, vadászpuskával végeztek magukkal. Előtte írt búcsúlevelükben meghagyták, hogy közös sírba temessék őket. A módos család tagjai azonban nem járultak hozzá, gőgösen kijelentették: „Mindenki temesse el a magáét!" A fiatalok egyéni választása a vagyontalan társadalmi rétegeknél régebb óta, a többieknél az I. világháború után fokozatosan hódított tért. Az idősebbek ilyen esetekben is tanácsokat, javaslatokat adtak, vagy igyekeztek kontrolt gyakorolni -változó eredménnyel. A házasulandók életkora századunk elejétől közepéig a lányoknál 18-20 év, a legényeknél 23-26 év körül mozgott. A lányok egykor országszerte előbb kötöttek házasságot. Ennek megfelelően rögzítették a múlt század végén Zámolyon, hogy „a hajadonok korán adatnak férjhez". (Biczó, 1896. 37.) A legények viszont mindig a katonaidő letelte után léptek házasulandó korba. A házasfelek között jobbára öt év korkülönbözet mutatkozott. Kullogás A házasságkötés elősegítésére országunkban majd mindenfele közvetítő személyeket vettek igénybe. Ők ajánló és közvetítő szerepet végeztek vagy általánosságban, vagy konkrét megbízással, amikor meghatározott helyre küldték őket. (Szendrey 1932, 169.) Rendszerint a helyi viszonyokat, a keresletet-kínálatot jól ismerő öregasszonyok végezték némi díjazás, természetbeni jutalom, ajándék ellenében a feladatot. A tevékenységet kifejtőket nem éppen megtisztelő elnevezéssel illették: kullogónak, csoszogónak, gyalogszarkának, gyalogsárkánynak, gügyünek, nanásnak, pokolpemétnek, susogónak, szeméttiprónak, komendálóasszonynak nevezték. Szolgálataiért mind az érdekelt házasulandó felek, mind ezek szülei fordulhattak hozzájuk. Házasságközvetítő szerepük egyik formájaként a leánykérés előtt mentek a lányos házhoz, dicsérték a legényt és tudakozódtak, hogy milyen fogadtatásban részesülnek, szívesen látják-e. A közvetítő idős asszonyok működése igen karakterisztikusan jelent meg Fehérvárcsurgón. Itt a nősülni szándékozó legény a lányhoz, annak szüleihez a század elején nem maga ment érdeklődni, hanem egy idős asszonyt küldtek kullogóba. Olyan személyt választott, aki az illető háznál ismerős, járós volt; az tudakolta meg nagy óvatosan, hogy elvárják-e, fogadják-e a legényt. A községben egyidejűleg többen is vállalkoztak ilyen jellegű megbízatásra, közülük némelyek nagy hírre tettek szert. A jövőbeni hitvestárs kiszemelése, az érintett családok közötti kapcsolatfelvétel alakítása, a szülők és a lány hajlandóságának kipuhatolása, az aggályok eloszlatása, a nászajándék mértékének kiderítése, végsősoron a kullogó egész szerepe, a kullogás eredményessége jól követhető Guti István (sz. 1886) és felesége Kis Zsófia (sz. 1896) 1914.február 5-i házasságának (Fejér Megyei Levéltár Fehérvárcsurgó házassági anyakönyve -1914.) előkészítéséből melyet Hadházy Lajosné önkétes néprajzi gyűjtő leírása alapján ismertetünk. (Hadházy 1967. 3-8.) 394