Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

62. ábra. Poharazgató legények. Bodajk, 1922. Fellegi Imre reprodukciója. fertálynyit (kb. 12 1). Ezek után történt meg az avatottak kalapjának feldíszítése, melyet ilyen módon szilveszterig viseltek, tudomására hozva a település népének, hogy már legények. A leányavatás a vizsgált falvakban sehol nem intézményesedéit olyan mértékben, mint a legényeké. A reformátusoknál az elemi iskola elvégzését követő konfimádónak kétségkívül korosztályjelző szerepe volt. Ám akik konférmátak valójában még nem számítottak eladó lánynak. Igaz, ekkorra rendszerint új, szinte nagy leányos öltözetet kaptak, kezdtek parasztossan járni, a hajukat is feltették kontyba, de a párválasztásban, férjhezadásban oly fontos farsangi bálba csak pár évvel később mentek először. A templomban is csak 15. életévük körül foglalhatták el helyüket a nagylányok közt. Határjelzőnek tekinthető, hogy a 14-15 éves kor után kezdtek velük szemben szigorodni az erkölcsi követelmények. A kapcsolat kialakulása, a párválasztás „Az az élet rendje, hogy a fiatalok házasságot kössenek" - vallották a két kistáj lakói. Ezzel összhangban a nagyleány-, illetve legénykor kezdetétől - a jeles napoknál említett - szerelmi jósló szokásokat is gyakorolták. Néhány további hiedelem szintén összefüggött a házasodással. Hitték, aki eltöri a tükröt, az bizonyos ideig (öt vagy hét évig) nem nősül meg vagy nem megy férjhez. Hasonló veszély miatt nem ültek a fiatalok az asztal sarkához, a lányok nem varrták meg magukon a ruhát, különösen nem varrták így a gombot. Csókakőn, ha szőlőkapáláskor a lány sorába fa esett, mondták neki: „Te már nem tudsz férjhezmenni, vénleány leszel, mert fa esett a sorodba!" (Gémes, 1960. 7.) A paraszti életben közösen végzett munkaalkalmak (aratás, cséplés, kendertip-391