Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

ragadjon. Mindezen jelenségek nagyrészt megtalálhattuk kistájaink egykori paraszti gyakorlatában is. Iszkaszentgyörgyön ha verésbe vót a gyerek, az úrnapi körmenet által már megjárt, majd megszárított növények, virágok főzeiében fürösztötték meg. Másik eljárásként kilenc szál tésztát, metéltet főztek ki, s ezt a sodródeszka sarkáról levágott három szálkával langyos vízbe tették. Abból fürösztötték meg a gyereket, mely után a tésztát kankutyával etették meg. Itt is, máshol is a műveletnél alkalmazott meghatározott számnak (3,5,7,9,) nagy jelentőséget, a meghatározott számban ismételt cselekményeknek hatásfokozó szerepet tulajdonítottak. A leggyakoribb eljárás a szenesviz készítése volt, mely a magyar nyelvterületen általánosan elterjedt. Egyrészt a rontó személyének megtalálására irányuló tudakozó eljárásként, másrészt gyógymódként jelentkezett. Sárkeresztesen ha fönnállt a szemmel verés gyanúja, akkor „szenet tettek vizbe, ha az leült, akkor meg vót verve, ha főgyütt nem vót megverve a kisgyerek. Utána megmosdatták, főleg az arcát, szemit". Szemmosás közben mondták: „Az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében - ámen!" Minden szóra másik szemet mostak, középről kifele simítva. A tevékenykedés után a vizet az ágy alá öntötték. Bodajkon ha a kisgyerek megbetegedett vagy nem tudott elaludni, nyűgös volt, azt vizsgálták, hogy ki járt nála, ki dicsérte, hogy milyen szép a gyerek. Egy pohárba jó parazsas faszénből öt kis darabot tettek, s ha leült az edény fenekére, akkor szemmelvert volt a gyerek. Azzal a vízzel azután megmosdatták, hogy ne legyen rajta a rontás. Másik, katolikusoknál alkalmazott bodajki gyógymódnál kilenc parazsat tettek pohárba. Mindegyik után keresztet vetettek: „Az Atyának, Fiúnak, Szentléleknek nevibe!" Minden berekásnál gondoltak valakire. Akinél leült a parázs, az verte meg a gyereket. Végezetül itattak a folyadékból egy keveset, azután meg is mosdatták a kicsit, majd az ágy alá borították a szert. Mohán a hideg vízbe tett parázstól fekete színűvé vált szenesvízzel szintén megitatták a szemmel vert gyereket. Fehérvárcsurgón, ha más nem volt kéznél, egy leégett gyufaszálat tettek vízbe, azzal mosdatták meg az apróságot. Iszkaszentgyörgyön három faszéndarab került a vízbe. Mikor kicsit feloldódott, háromszor föntről lefelé megmosták a gyerek arcát, végezetül a szájához tették. A század elején alkalmazott gyógyító eljárást Sőréden saját tapasztalatból, élményszerűen mondták el. Belőle a vízkészítés más módja ismerhető meg. „Szenesvizet én magam is csinátom. Annyira igaz vót! Nevetem egy kisgyereket, az oan kényeske vót, mingyá beteg lett. Szép kisgyerek vót, aztán mindenki nagyon megbámúta, mingyá beteg vót. Eccer elvittem a kocsmábo, katalini bál vót, hát ott az én kisgyerekem oan rosszú lett, ráborút a vallómra, asztán csak nyöszörgött. A szomszédba laktak a mamáék, asztán evittem hozzájuk. Montam: Mama, ez a kisgyerek má szörnyű rosszú lett ittend! Hama fogta a gyufaszalót, asztán a ciroksöprűbű vett le három szálot, azt meggyújtotta. Kilenc szemet beletett a vizbe. A szemin, arcán megmosdatta, így lehúzta, a kezin, lábán. Ászt monta: Atyának, Fiúnak, Szentlélek Istennek nevibe megmosdatlak, gyógyujj meg! Meg még imádkozott is. Egy fél óra múlva má semmi baja se vót a gyereknek. Éppen úgy nevetgét, hancúrozott, mint előtte. Mikor asztán rosszú lett, én is meg tuttam csinyányi mindig". A hasonló korú és ugyancsak személyes előadású fehérvárcsurgói történet szerint egymás után több gyógymóddal kísérleteztek: „Monták, a kisgyereket nem 381