Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)
az olvasót, azt imádkozva könyörgött a győzelemért. Századunk első felében a bodajki kegyhelyet óvasó vasárnap is felkeresték a zarándokok, különösen a székesfehérváriak. Teréz (okt. 15.) Csókakőn azt mondták, hogy az uralkodó szőlőfajta, az ezerjó, Teréz napra érik be. Tehát a szüret kezdetének időpontja volt. A szőlőhegyek őrzését egész évben végző hegyőrök az érés idejére, augusztus l-jétől Teréz napig fogadtak fel maguk mellé kisegítésül szöllöpásztorokat. A Balaton-felvidék számos falujában ugyancsak Teréz napkor vagy hetében kezdődött a szüret. Dömötör (okt. 26.) A nyugati és különösen a keleti egyháznak népszerű katonaszentje, vértanuja, a magyarságnál a pásztorok, azon belül főleg a juhászok, továbbá az állatok védőszentje lett. Ennek megfelelően a pásztorélet hagyományaiban kapott szerepet. Dömötör napot elsősorban a nyelvterület keleti részén ünnepelték meg. Korábban különösen az Alföldön rendeztek ekkor pásztormulatságokat, összefüggésben az állatok behajtásával, beszorulásával.Több helyen azonban - így a Hortobágyon (Barna, 1979,117.) -a korábbi kultusz a múlt század végétől mind jobban halványult, korlátozódott, századunkban egyre inkább csak nyomokban volt felfedezhető. Területünkön több községben is az állatok kihajtásának befejezését jelentette az ókori harcos szent ünnepe. Sárkeresztesen Dömötör napig, alkalmas időben mindenszentekig hajtottak ki a pásztorok. Csákberényben általában április elsejétől Dömötör napig tartott a kihajtás. „A marhákat Dömötörre hozták be. Asztán csak a Káboszta-kertbe hajtották ki ükét egy fordulóra. Közel van már, akkor november, de itt még Dömötör után is megjáratták ükét." A népszerű állatpatrónus napjának megünneplése, a dömötörözés az Alföldön nagy eseményszámba ment. A juhászok a csárdában vagy a pásztorháznál tartott, sokszor több napon is átnyúló mulatásukra más pásztorokat, sőt pandúrokat hívtak. Szegeden a múlt század elején a nagyhírű dömötörözés a juhászoknak a legelőről történő behajtása utáni pásztoráldását, a belvárosi templom búcsújára történő felvonulását, majd vigadozását jelentette. (Bálint, 1977, II. 402-403.) Területünkön Magyaralmáson az 1950-es évek elején pár esztendőn keresztül Dömötör napján a juhász még együtt ünnepelt a birkatartó gazdákkal, kiknek állatait egész évben vigyázta. A jeles napon a juhász előbb elszámolt a birkákkal: a gazdánként eltérő gyei (jel) segítségével számbavették, kinek mennyit hajtott ki, mennyi volt a szaporulat, majd a kocsmában vagy a boltban ettek-ittak. A pásztorok, az állattartó gazdák, de még a cselédek számára is Dömötör nap más vonatkozásban szintúgy jelentőséggel bírt. Az I. világháborút megelőzően Székesfehérváron, az akkor érő termény nyomán dió- vagy gesztenyevásárnak nevezett dömötöri vásár majd mindig élénk volt. Jelentőségét, funkcióját mutatja a múltbeli nagy forgalmat visszasíró 1922-es újságcikk: „A Dömötöri országos vásár. Hová lettél? A régi Dömötör napi vásárok egy hétig tartottak. Nem csak Fejérvárme-371
