Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

a Bodajki- és Móri-víz, a Gaja-patak, melegvizű források fakadtak itt, a falu közepén álló Nagy-tavat fürdőként is használták, továbbá a településen, illetve határában szépszámú malom (1791-ben 7, 1930-ban 4) működött. Ugyanis Nepomuki János vízbevetése nyomán különösen a víz mellett és vízből élők körében örvendezett nagy népszerűségnek, azok védőszentje volt. Iszkaszentgyörgyön a falun keresztülfolyó patak partján állt egykor a szent szobra. A közeli utcát ezért nevezték korábban Szent János utcának. Orbán (máj. 25.) A Móri-völgy és a Zámolyi-medence népe Orbánt az utolsó fagyosszentnek tartotta, mely elhüvösödő időjárásával mindig veszélyt jelentett a termésre. Különösen a szőlőt féltették tőle. Az óvatos öregek rendre figyelmeztették a fiatalabbakat: „Várgy csak, még esztán gyün Orbán!" (Sárkeresztes) Az idős sörédiek szerint Orbán a legjobban fagyos, aki gyakran leszedi a szőlőt. A csákberényiek - mint mondták -nagyon várták, hogy elmúljon, s vele vége legyen a fagyosszenteknek. Területünkön fokozottan figyelték e nap időjárását, hőmérsékletét. Az alacsonyabb fekvésű, lapályosabb helyeken fagyveszély esetén füstölték a szőlőt, hogy ne érje kár. A csókakőiek szerint, ha nem fagyott el a szőlő Orbánkor, akkor már „a kádár is jobb kedvvel csinálta a hordókat", tudta, hogy lesz kereslete árujának. Fehérvárcsurgón mondták (Vargha, 1975,5.): „Ha Orbán nap tiszta, Bort az egész nép issza." Sok helyen jól ismerték a móri német szőlősgazdák Orbán napi szokását, de nem követték. Keresztjáró napok Az áldozócsütörtök előtti három napot nevezik a katolikusok körösztjáró napoknak. Kereszténység előtti, tavaszi, a járványos betegségek elleni védekezést szolgáló körmenet továbbéléséről van szó, melyet a kereszténységbe plántálódása után a hagyomány szerint még I. Szent Gergely (megh. 604). szabályozott. Azóta az áldozócsütörtök előtti napokban a járványtól, betegségektől való oltalomkeresés érdekében könyörögtek a hívők. Vidékünkön a plébániatemplomokból körmenet indult a faluban, illetve annak közelében álló keresztekhez. Minden nap másikat kerestek fel és ott nyilvánosan könyörögtek. Sajátos vonásai miatt különösen figyelemre méltó volt a csókakőiek szokása, melyet az 1950-es évek elejéig megtartottak. A prosekció zászlókkal, meghatározott rendben, minden nap másik utcán lévő keresztet keresett fel. A kertekből összegyűjtött virágokból a soron következő kereszt utcájának lányai előző nap délutánján a legények és hozzáértő asszonyok segítségével a keresztre nagyméretű koszorút kötöttek. Ennek első sora vadgesztenye virágja, a második piros tulipán, a harmadik pedig fehér tubarózsa lett. A kereszt díszítése mellett a nagyleányok feladata volt, hogy alá tetszetős oltárt készítsenek. Fehérvárcsurgón főleg asszonyok vettek részt a reggeli szertartáson. Itt azt is tartották, hogy 350